Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Csúcsformában láthattuk a Maneskin-t Budapesten” (koncertbeszámoló) - Budapest Aréna, 2023.05.16.



Maneskin - 2023.05.16., Budapest Aréna
 
Az elmúlt néhány év egyértelműen a Maneskin-ről szólt: az olasz zenekar szinte páratlan sikersztorit vitt véghez és túlzás nélkül meghódította az egész világot, ráadásul a népszerűségük még mindig egyre csak nő, amit az is bizonyít, hogy Budapesten nemhogy az eredeti helyszínnek szánt Barba Negra, hanem kis híján az Aréna is túl kicsinek bizonyult számukra.
 
A többséghez hasonlóan én is 2021-ben kaptam fel a fejemet a bandára, amikor ők képviselték Olaszországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a produkciójuk mellett az azóta legendássá vált sajtótájékoztatójukkal is felhívták magukra. Hazájukban azonban ekkor már évek óta ismert zenekarnak számítottak, hiszen még 2017-ben versenyeztek az X-Faktorban, ahol végül a második helyen végeztek a 11. évadban, de itt dolgozták fel először a The Four Seasons ’Beggin’ című slágerét, amit azóta sokan már elsősorban velük azonosítanak.
 
A zenén kívül persze a külsőségek és az állásfoglalások sem elhanyagolhatók, különösen manapság. A csapat tagjaival kapcsolatban gyakran hangzik el a genderfluid jelző, és az öltözködésüket is ez jellemzi, sőt, a 2023 elején érkezett új albumuk, a Rush! megjelenésének alkalmából még össze is házasodtak egymással egy show keretén belül (részletek itt).
 
 
Érdekes jelenség tehát a Maneskin, és az a néhány dal is adott, amit hallani „kell” élőben, de azért lássuk be, ez még önmagában mindenképpen kevés lenne egy igazán jó koncerthez, úgyhogy kíváncsian vártam, pontosan mivel is rukkolnak elő Damiano David-ék a Budapest Arénában. Azok mindenesetre örülhettek, akik nem szeretik az előzenekarokat, ugyanis ezúttal egy sem volt, de azért arra így is bőven maradt idő a kapunyitás és a koncertkezdés között, hogy fel lehessen tankolni a büfében vagy éppen a merch pultoknál, ahol számos különféle zenekaros relikvia között válogathattak a rajongók.
 
Nyolc óra magasságában aztán megvilágították a színpadot eltakaró függönyt, amely mögül kirajzolódott a zenekar tagjainak körvonala és belecsaptak a Don’t Wanna Sleep-be, amellyel máris magukkal ragadták a közönséget, és nem "hardcore rajongóként" is el kell ismerni, hogy kétségkívül árad valamilyen különleges energia a bandából, ami szinte varázsütésre kapja el az embert, és nem is nagyon ereszti a koncert végéig.
 
 
A setlisttel kapcsolatban meglepett, hogy a Zitti E Buoni-t milyen hamar ellőtték – ez volt a harmadik dal a koncerten – ezután pedig nagyjából felváltva játszották a Rush! és a 2021-es második nagylemez, a Teatro d'ira: Vol. I számait, amelyek közül talán a Supermodel emelkedett ki leginkább. A klip megjelenésekor nem igazán tudtam hova tenni ezt a dalt, de később mégis azon kaptam magam, hogy újra és újra bekerült a lejátszási listámba és egyre jobban megtetszett, élőben pedig még inkább bejött. Szintén ebbe az első blokkba került a Beginn’, ami tényleg egészen elsöprő erejű reakciót váltott ki a közönségből, a bandát pedig semmiképp sem lehetett azzal vádolni, hogy a buli végére vagy éppen egyenesen a ráadásra hagyta volna az aduászait.
 
A 13 dalból álló első „felvonás” után a küzdőtér közepén felállított akusztikus színpad került reflektorfénybe, és ha úgy tetszik, a zenekar két balladája, a Vent’ Anni és az If Not For You következett, természetesen több ezer telefon vakujával megvilágítva, ahogy azt kell. Egyértelmű, hogy az efféle érzelmes pillanatok is jól állnak a Maneskin-nek, különösen olaszul, és ezen a téren nekem személy szerint csak azért támadt hiányérzetem, mert csupán néhány dal szólal meg az anyanyelvükön, pedig ismerek pár olyan rajongót, aki éppen miattuk kezdett el olaszul tanulni.
 
 
A két akusztikus hangszerelésű dal után ismét a fő színpadon folytatódtak az események, és az I Wanna Be Your Slave – amelyből egyébként egy Iggy Pop-pal közös duett is készült – rögtön jelezte, hogy továbbra is egy igazi rockkoncerten vagyunk, és még bőven maradt üzemanyag a zenekar tankjában. Ezt bizonyította a következő öt szám is, amelyek kivétel nélkül a Rush!-on találhatók, úgyhogy akiknek bejön az idei album, igazán nem panaszkodhattak, mivel szinte a teljes lemezanyagot hallhatták élőben, sőt, a Kool Kids alatt néhány szerencsés még a színpadra is felmehetett, hogy a kedvenceikkel együtt bulizhasson pár percig. A ráadásra végül a The Loneliest és az I Wanna Be Your Slave ismétlése maradt, de ez a dal van olyan jó, hogy akár kétszer is beférjen egy koncertprogramba.
 
 
Érdekes a Maneskin helyzete, mert az nyilvánvaló, hogy az egynyári/egyslágeres zenekar kategóriát sikerült maguk mögött hagyniuk, és az is tény, hogy jelenleg az egyik legnagyobb és legnépszerűbb bandának számítanak – különösen a fiatalok körében – de az igazi mérce mégiscsak az lesz, hogy mennyire marad időtálló a produkció, vagy hogy éppen hányszor sikerül még megújulnia az olasz négyesnek. Ezeket a kérdéseket hosszasan lehetne boncolgatni és számos érvet lehetne felhozni pro és kontra egyaránt, de egyelőre ez másodlagos, és az sokkal fontosabb, hogy mi is csúcsformában láthattuk a Maneskin-t Budapesten.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Don’t Wanna Sleep
02. Gossip
03. Zitti E Buoni
04. Own My Mind
05. Supermodel
06. Coraline
07. Baby Said
08. Bla Bla Bla
09. In Nome Del Padre
10. Beggin’ (The Four Seasons feldolgozás)
11. Timezone
12. For Your Love
13. Gasoline
14. Vent’ Anni (akusztikus)
15. If Not For You (akusztikus)
16. I Wanna Be Your Slave
17. La Fine
18. Feel
19. Mark Chapman
20. Mammamia
21. Kool Kids
 
Ráadás:
 
22. The Loneliest
23. I Wanna Be Your Slave
 
Tóth Mátyás