„Egy nagy közös utazás volt, egy közös léghajóban” – Cadaveres (Körmöczi Péter) interjú

Search & Filters

Koncertnaptár

szeptember

h	k	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30

„Egy nagy közös utazás volt, egy közös léghajóban” – Cadaveres (Körmöczi Péter) interjú

Utolsó állomásához érkezik hamarosan a „Cadaveres Esszencia Tour”. Május 27-én az Akváriumban zárja a klubkoncertek sorát a régi és újabb tagokkal színpadra lépő Esszencia, Cadaveres és Tortugas dalokkal. Körmöczi Péterrel beszélgettünk.

Rockbook: Mozgalmasra – és ha jól sejtem – emlékezetesre sikerült eddig a 2023-as év. Bejártátok az ország nagyvárosait, megidéztétek a Cadaveres és a Cadaveres de Tortugas legnagyobb korszakait. Hogy éreztétek magatokat? Beváltotta a turné a hozzá fűzött reményeidet?

Körmöczi Péter: Ez egy igazán nagy vállalkozás volt. Nyolc ember fogott össze, akik együtt részt vettek ebben az Esszencia felállásban, de majd minden helyszínen voltak illetve lesznek még további vendégeink, amitől tovább bővült ez a fajta felállás. A múltat idéztünk meg jónéhány nótán keresztül, majd minden korszakát a zenekari munkásságomnak. Mivel Persó nem akart részt venni ebben a koncertsorozatban, ezért csak egy rövid CDT program fért bele a programba Szabival és Kecskés Petivel, Gabó Ádi ének hangjával és Misel basszusgitározásával. A Cada két nagy korszakát viszont alaposan megidézzük Bölcsföldi Zolival és Ádival. Nagyon jó hangulatú bulikon vagyunk túl, nem csak a színpadon, de a buszban és az öltözőben is remekül szórakozunk. Ennyi idő alatt szépen összekovácsolódott a csapat, nagyon jó érzés ez nekem, nagyon boldog vagyok és hálás ezeknek az embereknek, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget így a búcsúra és a jubileum megünneplésére! Igazából nincs semmiféle megfelelési kényszer, nincsenek elvárások. Tényleg csak a felhőtlen zenélésé a főszerep! Vannak a programban kihagyhatatlan nótáink, de pár meglepetés is, amiket már jó régen nem játszottunk, úgyhogy jó most ezeket megint elnyomni.

Rockbook: Miskolcon, a Corner Stageben találkoztunk személyesen. Egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy akkor én most búcsúkoncerten vagyok. Mennyire volt nehéz a befejezés mellett dönteni? Lehet tudni valamit a „búcsú” okáról?

K.P.: Boldog pillanatokat éltünk meg együtt a Cornerben, én is a színpadon…. Szeretném ezt így egy kicsit most elengedni, venni egy nagy levegőt, de jó lesz pont ezekre a friss élményekre visszagondolni majd. 30 évem a zenekar körül, a zenekarban töltött kötelezettségekről szólnak - az mellett, hogy nyilván sok örömöt okozott persze minden perce - ami nem volt megerőltető, szívesen csinálom, csináltam, de szeretnék kivenni egy kis szabit most. Nagyon sok munkát tettem bele ennyi idő alatt ez egy időigényes hobby, aki csinálja, tudja; és most szeretném ezt az időt a családomra és a munkámra fordítani. Meglátjuk, hogy lesz e folytatás és az is milyen formában, kialakul minden majd. 50 éves elmúltam, néha már kicsit öregnek is érzem magam az ugrabugráláshoz!

Rockbook: Május 27-én zárul a klubkoncertek turnéja az Akváriumban, a Nagyúr, és a Strong Deformity társaságában. Készültök valamilyen különlegességgel erre az alkalomra?

K.P.: Az esemény önmagában is különleges, a Strong „Racket” lemeze közös kedvencünk, Palika munkásságát pedig nagyra értékeljük, így fantasztikus estén búcsúzhatunk a fővárosi közönségtől! Sok ismerősünk jön majd aznap este, családias, jó hangulatú koncertre számíthatunk! Az Akváriumban fellépni pedig önmagában is megtisztelő, már nagyon várjuk a szombatot!

Rockbook: Nemrég debütált az új klipetek, amely 'A bűnös' című dalhoz készült. Miért pont a Bűnös, és mi az időzítés apropója?

K.P. Egy hirtelen jött lehetőség és ötlet szüleménye lett ez a videó. A jubileum kapcsán, most mikor a két régi Cada-énekessel koncertezünk, teljesen vállalható egy korábbi dal megfilmesítése. Már akkor gondolkoztunk a „Bűnös” megfilmesítésén, mikor kijött a „Hazai” EP-n 2015-ben, de ez akkor elmaradt. Miután visszakerült most a koncertprogramba, kapott egy animációs videót. Kicsit formabontó, szokványosnak nem mondható, de ettől különleges. Az Esszencia tournézó csapata jelenik meg benne, ezzel emléket állítunk ennek a koncertsorozatnak!

Rockbook: Kovács Zsolt készítette az animációt. Róla mit tudhatunk?

K.P.: Zsolt újságíró, nagy zenerajongó és a szomszéd faluban él, közel hozzám. Közösen találtuk ki a klip ötletét és ő időt, energiát nem kímélve rajzolt reggeltől-estig. Szerintem nagyon jó lett a végeredmény, sok-sok utalással és érdekes szereplőkkel! Természetesen feltűntünk benne mi is itt-ott, de nem lesz egyértelmű senki és semmi a filmecskében. Kapcsolódik pár helyen a 30 éves jubileumhoz és lesznek benne friss koncertbevágások is, amik a februári kecskeméti buli képei! A videó pedig egy kis Tortugassal kezdődik, hogy teljesen illeszkedjünk a valósághoz és az aktualitásához.

Rockbook: Ha már ez a zenekar utolsó interjúinak egyike, tekintsünk vissza egy kicsit azok kedvéért, akik csak most ismerkednek a zenekarral. A Cadaveres zenekar tekinthető az 1993-ban alakult, majd 2005-ben feloszlott Cadáveres De Tortugas folytatásaként? Te, mint a két zenekar alapító tag-ja, hogyan látod ezt?

K.P.: Igen, mindenféle képen így tekintek rá. Talán nem túlzás leírnom, hogy mindkét zenekarban dal-szerzőként hatással voltam a zenei stílusra, sok ötletem, elképzelésem megvalósult az évek alatt. Tudatosan formálódott és épült olyan irányokba a zeneiségünk, amit sokszor én vizionáltam és az-tán együtt valósítottuk meg. A nyers Hard Core hatásoktól a Nu Metal irányába fordultunk, a dalla-mosabb énekek nagy lehetőségeket adtak a továbbfejlődésre. Értéket szerettünk volna adni és egyre jobb, erősebb lemezeket kiadni. Fejlődni zeneileg, dalilag. A CDT utolsó nagylemeze a Versus volt, ami egy nagyon érett, kitűnő anyag lett. Sok lehetőség rejlett benne. A kettészakadás után, a Cadaveres vitte tovább ezt a zenei örökséget, talán markánsabban, mint a ManGod, de a többiek részéről talán tudatos is volt az eltávolodás érzésem szerint. Az elején talán egy kicsit keményebb formában, majd egy egész dallamos, letisztult szintre lépett a Cada. A legutolsó nagylemezünk is-mét egy vadabb anyag lett tudatosan, ami kicsit a gyökerekig viszi vissza a hallgatóinkat, rajongóin-kat. Változatos anyagokban gondolkoztunk mindig is, sokfelé kalandoztunk. Akusztikus anyagaink készültek vagy éppen elektronikus remixeket készítettünk. Minden kipróbálhattam, amit csak ki-gondoltam, nagyon kerek pályafutásom volt, ezért is érzem úgy most, hogy körbeértem. Óriási volt ez a 30 évem, a kezdeti demóktól vezetett az út akár egy „Hangpróba” első helyig vagy egy ILL Nino tournéig sikeres lemezeken keresztül sok-sok videón át, rengeteg utazással, koncertezéssel.

Rockbook: A Cadáveres De Tortugas korábbi tagjaival tartod még a kapcsolatot?

K.P.: Viniczai Szabival, Kecskés Petivel és Krech Mikivel igen, ők mindhárman részt vesznek a jubileumi koncerteken, ami nagyon sokat jelent nekem. Miki gimnáziumi osztálytársam volt és Kiss Dénessel a suliban alapítottuk meg hárman a Teknősbéka Tetemek zenekart, ahonnan elindult minden.

Rockbook: Külföldi turnéitok alkalmával felléptetek többek között a legnagyobb példaképeitek: a Solulfly, az Ill Nino, Alice in Chains, és a Biohazard előtt is. Volt lehetőség koncerten kívül, személyesen is találkozni velük?

K.P.: …és a legfontosabbat még nem is írtad! A SLAYERT!!!

Mindenkivel találkoztunk szinte kivétel nélkül. Jó élmények voltak, nagy dolgok ezek! Nem okoztak csalódást, talán csak Jerry Cantrell, aki elég mogorva és ráspoly volt. Alig akarta aláírni a Would lemezem…. Jó fejek voltak amúgy, kivétel nélkül….a sort amúgy folytatom azért kicsit még: Fury Of Five, DRI, Therapy, Fear My Though, Caliban, Sepultura, Testament, Death Angel, MisFits, GBH, Heaven Shall Burn….fesztiválokon volt még több mindenki kicsik, nagyok….de mindenkire már nem is emlékszem.

Rockbook: Melyek voltak az utóbbi 30 év legfontosabb mérföldkövei, és miért?

K.P.: A lemezekhez kötöm a mérföldköveket. Nekem azok számítanak. Persze egy „Hangpróba” első vagy dobogós helyek meghatározó pillanatok, akár csak egy Fonogram díjra jelölés, amit a MindStream lemezünk kapott, de nem nyertünk természetesen. A kicsi elismerések is fontosak voltak nekünk ezek mellett természetesen. ….megbecsültünk mindig, mindent. Legjobb koncertzenekar, legjobb borító, legjobb stúdiós produkció (HangSúly Zenei díj). Nagy mérföldkő, ami a „vége - ajándékom” lett végül, a Soul Of A New Breed aranylemezünk lett, ami fantasztikus dolog az életemben! Persze igazán nagy szakmai elismerésben sosem volt részünk, de a lelkes kis közönségünk kárpótolt sok mindenért. Sok olyan arc van mellettem, akik már az első demóinkból rendeltek tőlem postán és most az utolsó pólóinkból is kértek….ez azért nagyon jó érzés! Köszönöm nekik ezt a 30 évet, ami így egy nagy közös utazás volt, egy közös léghajóban!

Rockbook: Visszanézve az elmúlt 30 évet, Sikerült megvalósítanod minden tervedet a zenei élet-ben? Elértél mindent, amit szerettél volna? Maradtak még tervek a „fiókban”?

K.P.: Egy dolog nem valósult meg az életemben, amire nagyon vágytam volna….egy 10 napos , bu-szos, előzenekaros európai koncertsorozat…..illetve egy Bloodiest lemezt szeretnék még nagyon összerakni, de erről nem is mondtam még le!!!!

Rockbook: A mostani streaming uralta zenei életben a zenekaroknak könnyebb érvényesülni? Nem vetette vissza a koncertre látogatók számát az, hogy könnyebben elérhető egy adott zenekar zenei anyaga?

K.P.: Ezt nem tudom….kevesebb ember jár már ránk, de nem tudom pontosan mi miatt. Több oka is lehet: sok a külföldi és hazai buli, sokan nem járnak koncertekre illetve szarabbak lettünk...

Rockbook: A nyári fesztiválszezonban találkozhat még veletek a közönség?

K.P.: Az esztergomi Kill The Mosquitous fesztivált és a székesfehérvári FeZeN fesztivált célozzuk, ott tuti, hogy megnézhet minket még az, aki szeretné látni az őszes halántékomat!

Rockbook: Korábban említetted, hogy hazai terepen (Székesfehérváron) szeretnél végleg elbúcsúzni a Cadaverestől. A Fezen közönsége számíthat valami különlegesre?

K.P.: Igazából ez egy nagyszínpados fellépés lesz és egy speciális vizuális látvánnyal készülünk erre a fellépésre is. Ez egy olyan valami, ami még sosem volt korábban. Sokan tudják, hogy rengeteg videóklipünk van, így van bőven képi anyagunk, régi és újak is. Ezeket most felhasználjuk és megjelenítünk a színpadon is, ha minden jól alakul.

Rockbook: Az utolsó koncert után teljesen szögre akasztod a gitárt, vagy valamilyen formában azért a zene közelében maradsz?

K.P.: Nem, szó sincs erről. Gitározgatok majd, ez az életem része és ez is marad. Tuti írok majd még dalokat, aztán majd meglátjuk mi lesz a sorsuk.

Rockbook: A végére pár dologra kíváncsiak lennénk összegzésképpen!

Kedvenc Cadaveres éra? A zenekar mely időszaka a legkedvesebb számodra, és miért?

K.P.: Legizgalmasabb időszak, ami a legnehezebb is volt talán összességében, a Cada megalakulásá-nak időszaka és azt azt követő pár év… 2005-től kb. 2008-ig, de ezt így nagyon nehéz megválaszol-ni…. Nagyon kedves időszak természetesen a CDT megalakulásának kezdeti korszaka, próbák a Kis-teleky utcában vagy a garázssoron….de izgalmas volt a No Silence-es stúdiózás is az Ars Moriendi lemez kapcsán.

Rockbook: Kedvenc Cadaveres dalok?

K.P.: Ez megint nem könnyű dolog……a Versus lemezünkről bármi igazából…..Let Us Live, Sleepwal-ker, aztán jött a Cada….Atrophy of the Mind, Unholy Spirit, Avalanche of Nonsence, The Questions, Push The Sun, Fallen Kingdome….hogy párat említsek!

Rockbook: Kedvenc Cadaveres koncertek és koncert helyszínek?

K.P.: Eger – Sorompó….régen, többször….Felsővárosi bulik Székesfehérváron, Sziget Fesztivá-lok...Hegyalja, Mezőtúr, Slayer buli, With Full Force fesztivál….de a régi Düreres vagy Kultis bulikra is nagyon jó visszaemlékeznem. Izgalmas, hogy felléphettem ezek mellett a PECSA-ban vagy a Fekete Lyukban is anno… Utólag ezek is nagyon emlékezetesek, így.