Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hétfő este majdnem megtöltötte az Arénát a Judas Priest és a The Dead Daisies (koncertbeszámoló)



Judas Priest, The Dead Daisies – 2022. július 11., Budapest Aréna
 
Ritka, hogy egy hét rögtön úgy kezdődjön, hogy egy igazi szupergrupot és egy legendás metal bandát is láthassunk, ráadásul egy színpadon, de július 11-én pontosan ez történt, ugyanis a Judas Priest lépett fel a Budapest Arénában, különleges vendégként pedig a The Dead Daisies-t hozták el magukkal.
 
Mindkét zenekarhoz volt már szerencsém élőben néhány évvel ezelőtt, mégis kíváncsian vártam ezt az estét, mert kifejezetten izgalmasnak ígérkezett ez a párosítás, ráadásul a The Dead Daisies háza táján változások is történtek azóta: John Corabi és Marco Mendoza ment, a helyükre pedig gyakorlatilag egy személyben érkezett a megoldás Glenn Hughes személyében, aki a mikrofon mellett a basszusgitárt is magához ragadta.
 
 
Összehasonlítgatásnak aligha lenne értelme ilyen kaliberű zenészek esetén, és bár más karakterekről van szó, a minőséget illetően továbbra is megvan a magas színvonal, amit Hughes mellett David Lowy, Brian Tichy és Doug Aldrich is garantál. A banda egyébként elég hippis hangulatot varázsolt a színpadra a virágmintás drapériájával és a maga a buli is kellemes hangulatúra sikerült, de sajnos elég rövid is volt: mindössze nyolc dal és egy dobszóló fért bele, igaz, elhangzott két Deep Purple klasszikus, a Mistreated és a Burn, a rajongók szíve pedig bizonyára hevesen dobogott, hogy ezeket ismét Hughes hangjával hallhatták.
 
 
A Judas Priest eredetileg az 50 éves fennállását szerette volna megünnepelni ezzel a turnéval, a koronavírus azonban ezt egy kicsit másképp gondolta, így a pandémia és a halasztások miatt nem lehetett a tervezett időszakban jubilálni, de öt évtized után már igazán nem oszt, nem szoroz pár év ide-oda, ráadásul az örök Metalistent, Rob Halford-ot és társait egyébként is mindig szívesen látja a közönség, akkor is, ha nincs külön apropója a bulinak. A The Dead Daisies-hez hasonlóan egyébként kis híján a Priest is négytagú lett, legalábbis még 2022 elején felmerült egy ilyen gondolatot, amit aztán szerencsére hamar el is vetett a zenekar, és Andy Sneap végül mégsem ment sehova, ez azonban még ennél is sokkal hátborzongatóbb volt, amikor Richie Faulkner a banda egyik koncertjéről egyenesen egy szívműtétre ment, de szerencsére a gitárossal már minden rendben és ismét a régi elánnal tépi a húrokat.
 
Richie Faulkner
 
Andy Sneap
 
A zenekar legutóbb 2018-ban járt nálunk (beszámoló itt), akkor a Firepower lemez dalait mutatták be, ez a mostani pedig egy igazi best of turnénak tekinthető, a Priest pedig ennek megfelelően igyekezett annyi klasszikust belezsúfolni a programba, amennyit csak lehetett. A One Shot At Glory, a Lightning Strike – ami egyedüliként maradt meg „hírmondónak” a Firepower-ről – és a You’ve Got Another Thing Comin’ hármasa rögtön megadta az alaphangot a koncert további részéhez, és arról is meggyőződhettünk, hogy a banda még mindig jó formában van.
 
 
A legendás lemezek közül némileg előtérbe került a Painkiller, amely 2020-ben lett kereken 30 éves, és a címadó dal, valamint a koncertet nyitó One Shot At Glory mellett az A Touch Of Evil-t és a Hell Patrol-t is eljátszották róla Halford-ék, de természetesen megidézésre került a British Steel, a Screaming For Vengeance és a Sad Wings Of Destiny album is, valamint hallhattunk két feldolgozást is, méghozzá éppen egymás után: a The Green Manalishi a Fleetwood Mac, míg a Diamonds & Rust eredetileg Joan Baez dala, de akár Priest-nótákként is megállnák a helyüket, de az igazán nagy üdvrivalgás az ezeket követő Painkiller-t fogadta, ami egyben a „rendes” koncertprogram zárását is jelentette.
 
 
Ahogy azt sejteni lehetett, a ráadásra igazi örömjátékot tartogatott nekünk a csapat, és ha ez egyáltalán lehetséges, még a korábbiaknál is nagyobb klasszikusokat pakoltak ide az Electric Eye, a Hell Bent For Leather, a Breaking The Law és a Living After Midnight képében, amelyekről azt hiszem, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemcsak a Priest munkássága, hanem az egész metal műfaj alapművei közé tartoznak, és 2022-ben is hidegrázós élmény élőben hallani őket. Egyedül csak azt bánhattuk, hogy a turné néhány korábbi koncertjével ellentétben Glenn Tipton ezúttal nem lépett színpadra az utolsó pár nóta erejéig, de egyéb hiányérzete senkinek sem igazán maradhatott.
 
 
Minden zenekarnak vannak „kötelező” dalai, amelyek kihagyhatatlanak a koncertjeikből, a Judas Priest pedig most gyakorlatilag csupa ilyet játszott, aminek megvan az a veszélye, hogy kiszámíthatóvá váljon és ellaposodjon a buli, de ez a veszély szerencsére itt egy pillanatig sem forgott fenn, mivel a banda tagjai láthatóan egytől egyig imádnak a színpadon lenni, és még ha esetleg akad is egy-két hang, ami talán már nem úgy szól, mint annak idején, ennyi bőven belefér, ráadásul a zenészek mellett a rajongók lelkesedése és elkötelezettsége sem csökken, amit az is bizonyít, hogy egy hétfő estén is majdnem megtöltötték az Arénát, ez alapján pedig nem lenne meglepő, ha még a Priest 60 éves jubileumát is megünnepelhetnénk majd.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. One Shot At Glory
02. Lightning Strike
03. You’ve Got Another Thing Comin’
04. Freewheel Burning
05. Turbo Lover
06. Hell Patrol
07. The Sentinel
08. A Touch Of Evil
09. Victim Of Changes
10. Blood Red Skies
11. The Green Manalishi (ith The Two Prong Crown) (Fleetwood Mac)
12. Diamonds & Rust (Joan Baez)
13. Painkiller
 
Ráadás:
 
14. Electric Eye
15. Hell Bent For Leather
16. Breaking The Law
17. Living After Midnight
 
 
Tóth Mátyás