Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Még őrlődünk a bárgyú szerelmes, a falunapon pálinkázós és az idegesítő gyerekdalok között..." - Kozmosz interjú



A rajongók nagy örömére öt év után reaktiválta magát a Kozmosz zenekar. Pál Zsomborral beszélgettünk a visszatérésről a várható új zenei anyagról, a júliusban megrendezésre kerülő 3 napos Toxic Weekend-ről, de a politika sem maradt érintetlenül.
 
Rockbook: Miért döntöttetek a visszatérés mellett?
 
Pál Zsombor: A Kozmosz nélkül öt évig a munkánkra koncentrálhattunk, úgyhogy túl sok pénzünk lett, amit kriptotőzsdéssel sem sikerült elveszíteni, pedig erősen rajta voltunk. De a zenélés elég megbízhatóan szokta vinni, úgyhogy reméljük, ez a problémánk most végre megoldódik. Egyébként meg most állt össze annyi új szám, hogy elhiggyük magunknak, hogy nem csak egy nosztalgialobbanásról van szó, mert azzal nem terveztünk volna egy koncertnél többre.
 
 
Rockbook: Egykori rendszerkritikus zenekarként folytatjátok ezt a vonalat?
 
P. Zs.: Nem azért kezdtünk el idegesen kiabálós zenét játszani, mert nem vagyunk tökéletesen szerelmesek az aktuális kormányba, hanem mert átírtak minden játékszabályt, amire egy egészséges versengésnek épülnie lehetne, hogy inkább bebetonozzák magukat. A teljhatalmukat meg még véletlenül sem a szar dolgok aprólékos megszerelésére használják, hanem folyamatosan felnagyított vagy kitalált démonokkal riogatják a nagyszüleinket, miközben elhúz mellettünk a legendás román gazdaság. Szerencsére ez mostanra elmúlt, úgyhogy időszerű a kérdés. Még őrlődünk a bárgyú szerelmes, a falunapon pálinkázós és az idegesítő gyerekdalok között, de valamelyik vonalra átállunk.
 
Rockbook: Rekordidő alatt eladtatok minden jegyet a visszatérés okán. Milyen érzés látni, hogy az emberek ennyire vágynak a zenétekre?
 
P. Zs.: Korábban csak a feloszlós koncertünkre jött össze ennyi ember, ami öt éve volt. Úgy tűnik, sokkal jobbat tesz a népszerűségünknek, ha nem vagyunk aktívak, szóval legközelebb tíz évre állunk le, és utána tali a Budapest Parkban!
 
 
Rockbook: Mi az, ami különlegessé teszi a bandát?
 
P. Zs.: Amikor a NOFX előtt játszottunk, ugyanezt kérdezte Fat Mike utána, és annyira megilletődött kisgyerekek voltunk, hogy habogtunk valamit arról, hogy összegyúrtuk a kedvenc kaliforniai meg midwest punk zsánereinket. De valójában talán az lehet a trükk, hogy a szövegekbe meg a zenébe is próbálunk annyi energiát beletolni, hogy saját magunkkal és másokkal is el tudjuk hitetni, hogy van remény – vagy hogy a maga magyar módján még az is lehet katartikus, ha nincsen.
 
Rockbook: Nyíltan vállaljátok a politikai nézetetek. Ért titeket atrocitás emiatt?
 
P. Zs.: Volt nagyobb magyar fesztivál, ahonnan gyorsan szóltak, hogy Petőfi rádió ide vagy oda, felesleges hosszan egyezkednünk arról, hogy esetleg beférünk-e kora délutánra. Ezt leszámítva csak Schmitt Pál unokái voltak állítólag nagyon idegesek ránk, de ők annak ellenére nem bukkantak ránk, hogy a teljes 2010-es éveket ugyanazon a néhány szórakozóhelyen töltöttük, úgyhogy ők sem gondolhatták túl komolyan.
 
Rockbook: Miért irtóztok a nosztalgia szótól?
 
P. Zs.: Nem irtózunk – már csak ebből a 2000-es évekbeli amerikai punk vonalból, amit játszunk, is az következik, hogy már a nagy öregek követői is simán 10 meg 15 éves emlékkoncerteket csinálnak a csúcslemezeiknek, és ez király dolog. De amikor megrázzák magukat és gurítanak valami újat, akár hasonlót, akár tök mást, de szintén erőset, az nekünk hallgatóként meg zenészként is érdekesebb, és a magunk zenéjében is ezt keressük, hogy ne azt érezzük a színpadon, hogy a saját emlékzenekarunk vagyunk. Ettől még lehet, hogy túl sokat beszélünk erről kifelé, de ha jól csináljuk, úgyis az új számok fognak beszélni helyettünk.
 
 
Rockbook: Milyen terveitek vannak a bandával, ha nem nosztalgiázni akartok?
 
P. Zs.: Új és érvényes számokat írni, és azokat a régiekkel együtt a korábbinál kevesebb, de népesebb bulikon játszani nálunk jelentősen fiatalabb és nálunk jelentősen idősebb embereknek is.
 
Rockbook: Szerintetek mire van szüksége az embereknek? Mit akartok nekik adni?
 
P. Zs.: Tévécsatornákra van szükségük, ahol egész nap hazudnak olyan politikusokról, akik nem mehetnek be ugyanoda reagálni rá, és 100 százalékos szja-visszatérítést szeretnénk nekik adni minden évben. Majd lesz kínai kölcsön, hogy egy ideig még kijöjjön a matek, vagy megzsaroljuk az EU-t, vagy valami.
 
 
Rockbook: Egy új zenével tértetek vissza. Várhatunk új lemezt is?
 
P. Zs.: Még jön két új szám nyáron, és ősszel vennénk fel újabbakat is, hogy előbb-utóbb egy kábé hatszámos EP legyen belőlük. Idén van Az Okosak Földje megjelenésének tizedik évfordulója – ha év végéig összeáll az anyag, akkor már csak emiatt is X lesz a címe, meg amiatt is, hogy kevés dologban vagyunk biztosak.
 
Rockbook: Mi alapján fogjátok megírni az új szövegeket? A múltra vagy a jelenre reflektálnátok?
 
P. Zs.: Nincs nagy különbség itthon a kettő között.
 
Rockbook: Az új dalotokban zongora is van. Megújítjátok a punkot?
 
P. Zs.: Nem valószínű, hogy mostanában játszanánk a Green Day előtt, de ha mégis megtörténne, mindenképp megkérdezzük, hogy ők mit kaptak a hegedűért a Time of Your Life-ban! A Kelni kell néhány taktusába passzolt dramaturgiailag a zongora, de élőben gitár játszik ott is. Viszont dolgozok mostanában egy új dalon, amit apámék zongoráján kezdtem el másnaposan, és nem fenyegetésképp mondom, de egyáltalán nem biztos, hogy ki fogom venni belőle, mert pont azok az akkordok rosszabbul szólnak gitáron. A fejemben Laura Jane Grace stílusú üvöltözés szól fölötte (az Against Me! nemet váltott énekese – a szerk.), ha már az újítóknál tartunk.
 
Rockbook: Számíthatunk valami nagy dobásra a Toxic Weekenden?
 
P. Zs.: Az Agnostic Front elég jó szokott lenni! Ami minket illet, nagyon jó időpontot kaptunk, este 11-et az utolsó estén, élni is szeretnénk a lehetőséggel, hogy emlékezetes közös tömeges refrénordítások legyenek ebből. Már most kurva hosszú éve van mindenkinek, és még csak május van.
 
 
 
BP