„Nekünk az a legnagyobb támogatás, ha ott vannak velünk az emberek” – Breakpoint interjú
A hat fiatal tagból álló Breakpoint 2021-ben alakult, azóta viszont már jónéhány koncert van a banda háta mögött és hamarosan érkezik az első albumuk is. A velük készült beszélgetésünk során szó esett a kezdetekről, a jelenről, a folytatásról és eddigi legnagyobb szabású koncertjükről, amely július 22-én 17:00-kor lesz a Váci Világi Vigalom Duna-parti nagyszínpadon, többek közt a Hooligans előtt.
Rockbook: Honnan ered nálatok a zene szeretete, illetve hogy kezdtetek el zenélni?
Czeglédi Gergő: Én tizenegynéhány éves lehettem, amikor édesapám bevezetett a zene világába, aztán egyszer csak megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy zenekart szeretnék alapítani. Szóval tulajdonképpen azóta ezen dolgoztam, és úgy tűnik, hogy sikerült is. 
Varga Márk: Nálam a nagyszüleim fedezték fel ezt, még nagyon pici koromban. Három-négy éves voltam, amikor észrevették, hogy lehet valami közöm a zenéléshez. Aztán a nagypapám hordott zeneiskolába. Odajártam egészen érettségiig, azóta pedig magamat fejlesztem, ahogy időm engedi.
Balogh Flóra: Én ovis korom óta éneklek. Szintén jártam zeneiskolába, népzene szakra. 11 évig népzenét énekeltem, aztán a zenei ízlésem a metal és a rock irányába terelt, de nagyon szeretem azóta is a népzenét. Emiatt a folk metal is közel áll hozzám, és szerintem nincs is olyan nagy különbség a két műfaj között.
Stier Olivér: Én körülbelül nyolcéves voltam, amikor elkezdtem gitározni. Ez tartott úgy másfél hónapig, aztán rájöttem, hogy mégsem ez az én utam. Ezután majdnem tíz évig hanyagoltam is ezt az egészet és inkább sportoltam, de aztán éreztem, hogy mégiscsak kellene kezdenem valamit a zenével, addigra viszont már teljesen benne voltam a metal legsötétebb bugyraiban, úgyhogy mondtam, hogy hát itt bizony kiabálni kell! Ehhez mindenképpen szerettem volna keresni tanárt, mert tudtam, hogy ha csak úgy egyedül belevágok, baj lehet belőle, és nem kizárt, hogy két perc után vért fogok hányni. Találtam is egy amerikai srácot, aki online tartott órákat. Vele aztán később megszakadt a kapcsolat, úgyhogy most már egy másik tanárom van, akivel énekelni is tanulok. Ő egyébként magyar. És lány.
Ezután majdnem tíz évig hanyagoltam is ezt az egészet és inkább sportoltam, de aztán éreztem, hogy mégiscsak kellene kezdenem valamit a zenével, addigra viszont már teljesen benne voltam a metal legsötétebb bugyraiban, úgyhogy mondtam, hogy hát itt bizony kiabálni kell! Ehhez mindenképpen szerettem volna keresni tanárt, mert tudtam, hogy ha csak úgy egyedül belevágok, baj lehet belőle, és nem kizárt, hogy két perc után vért fogok hányni. Találtam is egy amerikai srácot, aki online tartott órákat. Vele aztán később megszakadt a kapcsolat, úgyhogy most már egy másik tanárom van, akivel énekelni is tanulok. Ő egyébként magyar. És lány.Balog Máté: Nálam ez elég régre nyúlik vissza, és kicsit máshogy alakult, mint a többieknél: úgy kezdődött, hogy elkezdtem nézni az X-Faktort, és úgy voltam vele, hogy ez a „zene dolog tök jó!” Aztán később persze már mást is hallgattam. Az egyik első nagy kedvencem a Queen lett, utána pedig egyre inkább átmentem a metalba. Nagyjából három éve kezdtem basszusgitározni azon a hangszeren, amit a szüleimtől kaptam, és úgy másfél éve ismerkedtem meg a srácokkal.
Aztán később persze már mást is hallgattam. Az egyik első nagy kedvencem a Queen lett, utána pedig egyre inkább átmentem a metalba. Nagyjából három éve kezdtem basszusgitározni azon a hangszeren, amit a szüleimtől kaptam, és úgy másfél éve ismerkedtem meg a srácokkal.
Rockbook: Hogy kezdődött aztán a Breakpoint története? Hogy találtatok egymásra?
Gergő: Az egész úgy indult, hogy Bence, a ritmusgitárosunk – aki ma sajnos nem tud itt lenni – feltett egy hirdetést a facebookos zenészkereső csoportokba, hogy a 16-17 éves korosztályból ennek meg ennek a bandának a stílusában szeretne zenekart alapítani. Írtam neki erre a hirdetésre, hogy nekem is hasonló terveim vannak, úgyhogy először ketten vágtunk bele, és csak szobazenélésén szintjén jártunk össze. Aztán tulajdonképpen ez a hirdetés ment körbe mindenkinél. Erre reagált Máté, és utána vele, hármasban folytattuk. Ez volt 2021 májusában. Nyár végéig így dolgoztunk, aztán jött Fater (Márk) is dobolni. Novemberben pedig érkezett Flóra és Olivér. Ez egyébként elég viccesen alakult, szerintem megér pár mondatot.
Olivér: Na, igen. Szóval volt ez a hirdetés, amit Bence felrakott, és ebben először az állt, hogy heavy metal zenekarhoz keresnek énekest. Tulajdonképpen a korosztályon kívül semmi nem stimmelt, ráadásul kettő kikötés volt: „ne legyen női énekes, és ne legyen scream!” Gondoltam is, hogy ez nagyon jó, mert én screamelek és van egy női énekes ismerősöm, úgyhogy akkor mindenképpen jelentkezem! (nevet) Bence erre annyit mondott, hogy zseniális, akkor menjünk! Aztán ez a próba annyira jól sikerült, hogy azóta is ebben a felállásban működik a zenekar. Azt leszámítva, hogy akkor még úgy voltak ezzel, hogy „jól van, mivel a srác hozta az énekesnőt, nem rúgjuk ki azonnal, de rövid úton igen, mert ennek a kiabálásnak semmi értelme.” Aztán volt még két-három próbánk, és akkor már azt mondták, hogy „amúgy ez nem is olyan szar, úgyhogy maradhat!” Szóval így kerültünk Flórával a bandába. Egyébként Fater részéről az az ötlet is felmerült, hogy kéne nekem egy szinti. Mondtam, hogy köszönöm, akkor én felülök gyorsan a villamosra, vagy inkább eléugrom! Én biztos nem fogok statikusan állni!
Szóval így kerültünk Flórával a bandába. Egyébként Fater részéről az az ötlet is felmerült, hogy kéne nekem egy szinti. Mondtam, hogy köszönöm, akkor én felülök gyorsan a villamosra, vagy inkább eléugrom! Én biztos nem fogok statikusan állni!Márk: Ülhetsz is!
Olivér: Ülve screamelni? „Árgh!” Igen, az nagyon jó lenne!
Flóra: De amúgy ez nem mindig így van, mert a Powerwolf szintise például csinálta a show-t a budapesti koncerten. Nem rábeszélni akarlak, de az tényleg nagyon jó volt. Szóval azért nem mindenki áll statikusan.
Olivér: Kellenének kerekek a szintire, és akkor még futhatnék is vele a színpadon!
Rockbook: Ha már szóba került a Powerwolf, egyébként is eljártok más zenekarok koncertjeire?
Olivér: Én nagyon sokszor. Augusztusban például megyünk majd az Architectsre a Budapest Parkba, az kegyetlen lesz! De szívesen járunk underground koncertekre is.
Máté: Ami kapcsolatépítés szempontjából sem utolsó.
Olivér: Igen, és tényleg elképesztően jó zenekarokat lehet találni. Ott volt például a Heedless Elegance, akikről korábban még csak nem is hallottunk, de leszakították a fejünket!
Máté: Sőt, nem is rájuk mentünk, hanem Watch My Dyingra, de kegyetlenül lezúztak minket!
Olivér: Nekem azóta is a kedvenc magyar zenekarom. Tényleg nagyon jól nyomják.
Rockbook: És melyik zenekarok voltak rátok nagy hatással? Vannak közös pontok?
Gergő: Közös pont igazából nem nagyon van, legalábbis olyan zenekar nincs, amit mindenki egyformán a legnagyobbnak tart, de ez jó is, mert így nagyon sok helyről hozzuk az inspirációt, még más műfajokból is. Én például a tanárommal bluest és jazzt tanulok. De egyébként személy szerint rám nagy hatással volt az Avenged Sevenfold, a Motionless In White – ez szerintem egyébként Faternál és Olivérnél is erősen megvan – illetve még a nagy metalcore nevek.
Flóra: Női ének szempontjából nekem főleg a Brothers of Metal ilyen, de a The Pretty Reckless-t és az In This Momentet is nagyon szeretem.
Márk: Én igyekszem kicsit más stílust is belevinni, például Iron Maident és hasonlókat, de nyilván ezt nem mindig lehet, ha a dal többi része nagyon elüt tőle, de azért próbálkozom.
Máté: Nekem a már említett Queen mellett a nu metal zenekarok. System Of A Down, Limp Bizkit és hasonlók.
Rockbook: Hogy írjátok a dalokat? Van fő dalszerző vagy mindenki hozzáteszi a magáét?
Olivér: Főnök úr?
Gergő: Vagy úgy szoktuk, hogy én otthon kigyúrok valami instrumentalt, és azt leviszem próbára vagy elküldöm a többieknek, aztán arra születik a szöveg és az énekdallam, és így dolgozzuk ki a kész dalt, vagy pedig valaki lehoz egy ötletet egy próbára, amit aztán szintén közösen formálunk teljessé. Úgy szeretünk dolgozni, hogy ha van egy elképzelés, akkor azt elejétől a végéig kidolgozzuk, hogy aztán már így mehessünk vele a stúdióba.
Flóra: Kivéve a vokált!
Olivér: Igen, azt majd ott!
Rockbook: Hogy zajlott ez a bizonyos stúdiózás?
Gergő: Az elmúlt egy évben mindig úgy mentünk, hogy nagyjából 3-4 dalos blokkokat vettünk fel. Volt egy dob-basszus nap, egy-két gitárnap, plusz effektelés, szintik, stb., és végül az ének. Szóval a négy dal körülbelül négy napot jelentett. Diószegi Kikinél dolgoztunk a Stray Heart Recordsban.
Rockbook: Miért éppen rá esett a választásotok?
Gergő: A volt gitártanárom, Gulyás Barna ajánlotta, mert kiderült, hogy ők nála szokták felvenni az anyagokat. Ő mondta, hogy Kiki nagyon jól és korrekten dolgozik, és tényleg mi is csak azt tudjuk mondani, hogy szuper, amit közösen összehoztunk a stúdióban.
Rockbook: A felvételekkel már el is készültetek?
Gergő: Igen, a felvételekkel végeztünk. Az utolsó négy dalt még mixeljük, de egyébként megvagyunk.
Máté: Hozzá kell tennem, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert Gergőnél nagyon jó minőségű demókat tudunk felvenni. Ma is éppen erre készülünk, mivel már elkezdtünk új dalokat írni a következő lemezre.
Gergő: Termékenyek vagyunk!
Rockbook: Az első album megjelenése előtt még várható újabb előzetes dal vagy klip?
Gergő: Még egy single-t tervezünk, amihez már a videoklip is leforgott. Úgyhogy, ha minden jól megy, még ez érkezik.
Olivér: Egyébként a gitárosunk vágja. Mármint nem Gergő, hanem Bence.
Gergő: Ezt speciel én vágom!
Olivér: Tényleg? De jó! Akkor Bence vette fel, Gergő pedig vágja.
Akkor Bence vette fel, Gergő pedig vágja.Gergő: Igen. Eddig négy klipünk került ki, amiből kettőt „csináltattunk” ismerősökkel és profi stábbal, a másik kettőt viszont mi magunk vettük fel és vágtuk meg. Szóval ezt próbáljuk házon belül tartani.
Rockbook: Nyilván ti látjátok át a legjobban, hogy mit szeretnétek megvalósítani.
Olivér: Meg így ingyen van!
Rockbook: Lesznek vendégek a lemezen?
Gergő: Igen, Oláh Marcellt – aki az összes dalunkat mixeli és mastereli – kértük fel, hogy működjön közre egy kis énekléssel-screameléssel. Ezt pont nemrég rögzítettük, és merem állítani, hogy az lett a legjobb dal. Ezen az albumon ő lesz az egyetlen vendég. Sokan ismerhetik őt, mert nemrég volt A Dalban.
Olivér: A következő albumra is szeretnénk majd hívni vendégeket.
Rockbook: Csak digitális megjelenésben gondolkoztok, vagy CD is várható?
Gergő: CD-t is tervezünk, legalább párszázas darabszámban. Már csak azért is, mert vinnénk belőle magunkkal a turnéra.
Máté: Értelemszerűen ennek a design-ját is mi tervezzük.
Olivér: Igyekszünk mi megoldani mindent, amit csak lehet, mert így tényleg igazán a saját képünkre formálhatjuk a dolgokat, és egymásnak azt is sokkal könnyebben meg tudjuk mondani, ha valami nem tetszik. Nem kell olyan aranyosan, hogy „esetleg lehetne úgy, hogy…?” Nem. Mehet úgy, ahogy Máté szokta: „szar! Azonnal csináld máshogy!”
Rockbook: Diószegi Kikire visszatérve, ő az utóbbi pár évben nagyon szép sikereket ért el zenekarával, a Down For Whateverrel. Ti is elégedettek lennétek valami hasonlóval?
Olivér: Ha most leraknának elém egy papírt, hogy megkaphatjuk Kikiék sikereit és ismertségi szintjét, azonnal aláírnám.
Gergő: Én is, simán. Szerintem amúgy ez egy reális cél, és igazából legalább valami ilyesmit szeretnénk elérni. Azon dolgozunk, hogy ezt sikerüljön is.
Olivér: Nekünk nagy előnyünk, hogy a zenekar fele 16 éves volt, amikor elkezdtük, ami azt jelenti, hogy akkor lesznek 25-26 évesek, amikor 10 éves lesz a zenekar, és szerintem az rengeteget segít, hogy nem akkor kell majd összeszedegetnünk, hogy ki legyen a gitáros meg a dobos.
Rockbook: Mit gondoltok a Spotifyról és a hasonló netes felületekről? A zenészek oldaláról elég sok kritika éri ezeket.
Olivér: Annak nem örülünk, amikor letiltanak minket azért, mert a saját dalunkat használtuk.
Flóra: Vagy amikor másik zenekar oldalára kerül fel.
Olivér: Igen, olyan is volt. De egyébként, ha már fent van jó helyen a dal, akkor abszolút korrektek. Teljesítik, ami a szerződésben van.
Gergő: Szerintem is jó dolog ez a digitalizált streaming, mert belinkelheted bárhova, és az emberek sokkal könnyebben megtalálják.
Olivér: Lehet, hogy enélkül a mai napig senki nem is hallott volna minket.
Gergő: Meg az algoritmus is tök jó, mert ha valaki hallgat hasonló zenéket, annak feldobhatja a mi dalainkat is a világ bármelyik részén.
Olivér: Ráadásul minimális összegekért lehet hirdetni.
Rockbook: Ez a YouTube-csatornátokon is érezhető, mert 8-9 ezres megtekintéseitek vannak.
Olivér: Igen, és megnéztük a statisztikát, amiből kiderült, hogy még Venezuelából is hallgatnak minket! Úgyhogy ha igény van rá, bármikor mehet egy venezuelai koncert!
Máté: Egy kis hirdetéssel ezt persze meg lehet dobni, de nem toljuk bele talicskával a pénzt. Az viszont mindenképpen előnyös, ha valaki rákeres a zenekarra, és nem ezres megtekintéseket lát, hanem jóval magasabbakat.
Rockbook: Mi a véleményetek A Dalról és a hasonló műsorokról? Elindulnátok ilyenekben?
Olivér: A Dalnál egyelőre az a korlát, hogy csak magyar szövegekkel lehet próbálkozni, a Voice-ba viszont jelentkeztünk, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Abszolút nem zárkózunk el az ilyesmi elől. Arra persze nincs sok esély, hogy nyernénk, de az nekünk már bőven elég lenne, ha egy ekkora közönség láthatna minket és kapnánk egy újabb szakmai visszajelzést.
Rockbook: A következő koncertetek július 22-én lesz a Váci Világi Vigalmon.
Olivér: Így van, délután öt órakor a Duna-parti nagyszínpadon a Crockodeal és a Hooligans előtt (Facebook esemény itt). Talán ezt a koncertet várjuk a legjobban az eddigiek közül.
Máté: Egyébként ezt a lehetőséget Flórának köszönhetjük. Meglátjuk, milyen lesz, de ez az első alkalom, hogy nagy színpadon játszhatunk profi felszereléssel, úgyhogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle. Ráadásul ez egy jó ugródeszka is, mert a Hooligans előtt játszunk, akik ugye azért már elég ismertek. De pont mostanában váltottak zúzós metalra, szóval lehet, hogy az ő közönségükből is be tudunk vonzani embereket.
De pont mostanában váltottak zúzós metalra, szóval lehet, hogy az ő közönségükből is be tudunk vonzani embereket.
Rockbook: Egy ilyen fellépés mennyiben más, mint egy önálló koncert? Ilyenkor sokan jönnek-mennek arrafelé és belehallgatnak egy-egy koncertbe. Lehet így szerezni új hallgatókat?
Olivér: Szerintem főleg így lehet, mert ha valaki a YouTube-on nem hallgat hasonlókat, akkor nem fogja feldobni neki a dalainkat. Viszont ha szombat délután ötkor éppen a Duna-parton sétál a 40 fokban – ami amúgy elég valószínű – akkor lehet, hogy felkapja a fejét, hogy „Atyaúristen, itt meg mi megy?” – és belehallgat. Nyilván 47-szer elmondom majd a zenekar nevét, hogy biztos megjegyezze mindenki! (nevet) De tényleg lehet így új embereket szerezni. Tavaly felléptünk a Roxigeten Szigetszentmiklóson, ahol szintén sokan megálltak séta közben, hogy meghallgassanak minket. Volt egy idős néni, aki megígérte, hogy jár majd koncertekre, és tényleg fel is jött Pestre Szigetszentmiklósról!
Rockbook: Terveztek még fellépni ehhez hasonló tehetségkutatókon?
Gergő: Persze. Akár újra a Roxigeten, illetve az Öröm a zene néhány állomását is megpályázzuk. Ez egyrészt marketing és reklám, hogy igen, ott voltunk, másrészt pedig profi zenészek és szakértők mondják meg, hogy tuti vagy nem tuti, amit csinálunk, ami nagyon hasznos visszajelzés számunkra.
Olivér: Meg a Roxigeten hasonló zenekarokat ismerhetünk meg. Tavaly is volt legalább három olyan banda, hogy nem is értettük, miért nem hallottunk még róluk, mert annyira jók. A Neverresttel például együtt is zenéltünk onnan, de az Auraleaket is ott hallottuk először. Közben összenéztünk és úgy éreztük, hogy „hát jó, akkor mi akár haza is mehetünk...” Tényleg nagyon színvonalas volt a produkciójuk és nagyon jó fejek is voltak, mint mindenki. Szóval jól éreztük magunkat.
Tényleg nagyon színvonalas volt a produkciójuk és nagyon jó fejek is voltak, mint mindenki. Szóval jól éreztük magunkat.Rockbook: A továbbtanulás és hasonlók nem okozhatnak majd gondot?
Olivér: Én például már egyetemista vagyok, és semmi gondot nem okoz. Persze kicsit nehezebb összehangolni a dolgokat így, hogy hárman gimisek, Flórával egyetemre járunk, Fater meg összevissza dolgozik 12 órában.
Gergő: Főleg a turnénál igaz ez. Nyilván nehezebb így, mintha senki nem járna sehova, de megoldjuk.
Olivér: Éppen ezért már fél évvel ezelőtt elkezdtem a turné szervezését, ami azért sem egyszerű, mert a helyek azt mondják, hogy hozzak zenekarokat, a zenekarok meg azt, hogy szerezzek helyeket. Jó, ez valahogy összejön, aztán mondanak egy dátumot. Lássuk csak: Fater dolgozik, én nyaralok… azért három-négy koncertet már így is sikerült összehoznunk, de még további hármat tervezünk. Szerintem az úgy már jó lenne.
Rockbook: Ebben van segítségetek, vagy teljesen ti magatok csináljátok?
Gergő: Szerencsére azért akad. Mindenekelőtt édesapám, Czeglédi Zoltán, aki minden szempontból sokat segít nekünk - példàul azt is neki köszönhetjük, hogy a Fáklya Rádió interjút készített velünk és leadta a dalainkat. Aztán ott a féltestvérem, aki a Useme turnémenedzsere volt, illetve a Rockpagodától is segítenek Wicky Blackék, úgyhogy nem vagyunk teljesen egyedül.
Rockbook: Tehát lemezmegjelenés, turné, aztán rögtön a következő album?
Gergő: Ennyire azért még nem körvonalazódott a terv, de az biztos, hogy az elkövetkező 4-5 hónap az első albumról és annak megfuttatásáról fog szólni, sőt, valószínűleg a tavasz is, de ahogy Máté említette, közben már dolgozunk új dalokon is.
Rockbook: Eddig csak angol nyelvű dalaitok készültek. Ez a továbbiakban is így lesz? Miért döntöttek az angol mellett?
Olivér: Azért, mert Flórának és nekem is ez jön természetesen. Viszont körülbelül fél éve azért elég rendesen pofozgatnak minket, hogy legyen már magyarul is, úgyhogy a következő dal, amit felveszünk, magyarul lesz, aztán meglátjuk, hogy ezt mennyire érezzük majd magunkénak.
Gergő: Úgy tervezzük, hogy ezt kitesszük külön single-ként, és a visszajelzések is sokat fognak számítani.
Olivér: Ha lesz három megtekintés és két dislike, akkor azt mondom, hogy mehet! (nevet) Vagy ha megírják kommentben, hogy borzalmas, akkor természetesen folytatjuk!
Gergő: Azért is szeretnénk ezt kipróbálni, mert a magyar közönség azért alapvetően sokkal inkább vevő arra a zenére, ami a saját anyanyelvén szól, hiába értenek egyre többen angolul.
Olivér: Egy dalszöveget mindenképpen könnyebben megjegyeznek, ha magyarul van.
Máté: Bizonyos szempontból még úgyis a kezdeti fázisban vagyunk, úgyhogy ilyenkor érdemes kísérletezni különböző dolgokkal.
Rockbook: Honnan jön az inspiráció? Mi tud megihletni titeket?
Gergő: Eddig minden dalunk úgy született, hogy az instrumental volt meg először. Nálam általában úgy jön az ihlet, hogy elkezdek pötyögni a gitáromon, és ha megtetszik egy riff vagy egy téma, akkor aköré húzok fel egy dalt, amit aztán kidolgozunk.
Máté: Igen, mindig a main riffből indul ki az egész. Az első single-ünk, a Dreambreaker is úgy kezdődött, hogy elkezdtük játszani a main riffet Bence hálószobájában, aztán aköré épült minden. Szerintem minden dal esetében az a legfontosabb, hogy milyen a riff, amiből kialakul.
Olivér: Szövegek szempontjából pedig nálam úgy megy, hogy leírtam már mondjuk 100 szöveget – amiből 50 csak kezdemény – és ha hallok egy breakdownt vagy egy verzét, akkor ahhoz elkezdem nézegetni, hogy „ez? Ez nem jó. Ez viszont jó, ki is jön, sőt, témában és hangulatban is passzol!” És akkor azt kiegészítem. De olyan is előfordul, hogy teljesen a nulláról kezdem, mert egyik sem illik rá a meglévőkből, vagy egyszerűen úgy érzem, hogy erre teljesen újat kell írnom. Flóra nagyon jó az olyan helyzetekben, amikor azt mondják, hogy eljátsszák háromszor a refrént, és legyen rá valamilyen szöveg. Nálam ez mindig attól függ, hogy olyan hangulatban vagyok-e éppen vagy sem. Ha igen, akkor tök hamar megvan, ha meg nem, akkor eljátszhatják 47-szer is, úgysem lesz meg.
Flóra: Rám is igaz az, hogy sok szövegem van, és meg szoktam nézni, hogy mi az, ami jó lehet esetleg egy adott dalra vagy riffre, ha viszont nincs ilyen, akkor újat írok.
Olivér: Sőt, olyat is szoktunk, hogy megnézegetjük, milyen szövegek a menők éppen, és ha valamilyenből túl sok van, akkor eldöntjük, hogy mi pont nem olyat fogunk írni! Minek legyen egy 728. ugyanolyan dal? Szóval próbálunk különlegesebb témákhoz is nyúlni.
Minek legyen egy 728. ugyanolyan dal? Szóval próbálunk különlegesebb témákhoz is nyúlni.Flóra: A mi szövegeink nagyon érzelemközpontúak. Én mindig valamilyen érzelemből inspirálódom, és szerintem Olivér is. Sokkal egyszerűbb arra felépíteni egy szöveget.
Rockbook: Könnyen dűlőre juttok egymással? Nincs vita abból, hogy kinek mennyi része van egy-egy dalban, akár konkrétan az éneket tekintve?
Olivér: Nincs. Régebben volt olyan, hogy magamban vívódtam, hogy „jaj, ebben a dalban csak 23% scream van, most mi lesz?” De vannak olyan dalok, amikben kevesebb részem van, mégis nagyon szeretem őket, és tényleg ott van bennük scream, ahova kell is. Nem lenne értelme csak azért erőltetni, hogy meglegyen az 50-50%. A kevesebb néha több, és mindig az összképre koncentrálunk. Tök szuper, ha mindenki csilloghat, de akkor káosz lesz az egész.
De vannak olyan dalok, amikben kevesebb részem van, mégis nagyon szeretem őket, és tényleg ott van bennük scream, ahova kell is. Nem lenne értelme csak azért erőltetni, hogy meglegyen az 50-50%. A kevesebb néha több, és mindig az összképre koncentrálunk. Tök szuper, ha mindenki csilloghat, de akkor káosz lesz az egész.Rockbook: Mennyire tudja elkapni a rock-metal a ti korosztályotok tagjait, akár rajtatok keresztül is?
Gergő: Én azt veszem észre azoknál a 17-21 év közöttieknél, akik eljönnek a koncertjeinkre, hogy nagyon élvezik, annak ellenére is, hogy tele van „mocsárhangokkal”. A hangulat magával ragadja őket, és persze azért mi is igyekszünk valamennyire énekelhetőre és populárisabbra megírni a dalokat. Szóval aki addig eljut, hogy eljön egy koncertre, általában eléggé élvezi is. Az persze már nem biztos, hogy utána otthon is hallgatja, de a koncerthangulat elkapja.
A hangulat magával ragadja őket, és persze azért mi is igyekszünk valamennyire énekelhetőre és populárisabbra megírni a dalokat. Szóval aki addig eljut, hogy eljön egy koncertre, általában eléggé élvezi is. Az persze már nem biztos, hogy utána otthon is hallgatja, de a koncerthangulat elkapja.Máté: Nekem is mondták a barátaim, akik eljöttek valamelyik koncertünkre,, hogy amúgy teljesen idegen tőlük a metal, mint műfaj, de nagyon élvezték és teljesen átjött nekik az egésznek a hangulata. Amúgy is a rock-, metal bulikon van a legjobb hangulat, ez nem kérdés!
Rockbook: Rajtatok már látok Breakpoint pólókat. Tervezitek majd szélesebb körben is terjeszteni?
Gergő: Tervezzük, de ilyen szintű merch-öket csinálni azért nagyobb befektetés. De mindenképpen szeretnénk.
Flóra: Igény lenne rá, mert állandóan kérdezgetik, hogy „mikor lesz póló, mikor lesz póló?”
Gergő: Szóval tervben van, és meg is valósítjuk, amint belefér a zenekar költségvetésébe.
Rockbook: Arra nem gondoltatok, hogy indítsatok mondjuk egy Patreon-oldalt?
Olivér: Úgy vagyunk ezzel, hogy szerencsére bőven van koncertünk, úgyhogy aki szeretne minket támogatni, az jöjjön el és nézzen meg minket valahol! Nekünk tényleg az a legnagyobb támogatás, ha ott vannak velünk az emberek.
Rockbook: Hol lehet még látni titeket a közeljövőben a Váci Világi Vigalom után?
Gergő: Augusztus 18-án Óbudán lépünk fel. Ez egy jótékonysági koncert lesz, amelynek teljes bevételével a Tetovált Állatmentők munkáját támogatjuk. (Facebook esemény itt). Másnap – tehát augusztus 19-én – pedig megyünk Miskolcra, a Corner Stage-be. Aztán majd szeptemberben folytatjuk.
Olivér: Mindenekelőtt pedig gyertek a Vigalomra, ami ráadásul ingyen van! Ingyen van! Ezt emeljük ki óriási betűmérettel! Sőt, lehet ez a cím is: „Váci Vigalom ingyen!” A zenekar neve nem is kell.
Máté: Tehát július 22., 17:00, Vác, Duna-part, nagyszínpad. És persze majd az album!
Tóth Mátyás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek