Továbbra sem engednek a minőségből - From The Sky: 'Antarktika' lemezkritika
Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor meghallgatunk egy zenekart és feltesszük magunknak a nagy kérdést: hogy lehetséges az, hogy idáig ezt a zseniális bandát nem hallgattam? Én is így jártam anno a Miserium albumokkal: sokáig csak kerülgettem otthon a lemezeiket és amikor egyszer végre behelyeztem az albumokat a lejátszóba, utána nem is nagyon hallgattam mást, annyira elkapott a muzsika.
Tari Szabival rögtön fel is vettem a kapcsolatot és gratuláltam a zenekarhoz egy lelkendező e-mail kíséretében. Szabi rendkívül önzetlen módon dedikált példányokat is küldött nekem a Miserium lemezeiből és igaz, hogy személyesen még nem sikerült találkoznunk, de őszintén elmondhatom, hogy levelezésünk alapján egy végtelenül kedves és szerény embert ismerhettem meg, aki tele van zenével és érzésekkel. Amikor a Miserium feloszlott és Szabi beindította a From The Sky zenekart, nem kissé voltam csalódott, viszont a Rex című debütalbum jelesre vizsgázott nálam. Egyedül a magyar szövegeket kellett megszokni, ugyanis előzőleg a Miserium szövegei mind angolul íródtak.
Most pedig itt a második From The Sky lemez, a hihetetlenül szép borítóba csomagolt Antarktika, mely február 10-én jelent meg a H-Music gondozásában kb. másfél évvel a bemutatkozó albumot követően. Volt is bennem némi félsz, hogy Szabiék képesek lesznek-e tartani az első lemez színvonalát, de kijelenthetem, hogy pánikra bizony semmi ok, ugyanis ez a lemez méltó folytatása az előző korongnak. A Rex esetében még utólagosan meg kell jegyeznünk azt, hogy azon a lemezen rendesen érződik egy szakítás/elvesztés és az elengedés folyamatának minden nyomorúsága, az Antarktika pedig lényegében a Rex folytatásaként is felfogható. Igaz, Szabi most már boldog családapa, de én úgy érzem, hogy ezzel a második lemezzel kapunk egy igazán egységes képet arról az egész folyamatról, ami anno benne lezajlott és mindenképp ki kellett, hogy írja magából.
Tari Szabolcs
Az 53 perces korong Deus Incarnatus nyitódala egy sejtelmes bevezetőt követően rá is lép a gázpedálra rendesen: a súlyos riffekre felváltva érkezik a dallamos és a hörgős ének. Remek dobtémák és a háttérben finoman megbújó zongora is jellemző a dalra, mely a középtájon még egy keleties betétet is felmutat. Pazar kezdés, a bő hatperces játékidő egy pillanatra sem válik unalmassá.
A másodikként elhangzó címadó dal egy középtempós power himnusz remek gitárszólóval és váltásokkal. A Nocturno filmzenés indítását egy hihetetlenül intenzív blackes zúzda követi, de a refrén itt is monumentális – érdemes a gitártémákra külön is figyelni, mert tényleg szenzációsak, de ugyanez a lemez dobtémáiról is elmondható. Félelmetesen precízek és kidolgozottak.
A Lethe gitártémája már a könnyedebb vonalat képviseli a lemez negyedik számaként, de ez is rendkívül jól sikerült – itt végig Szabi dallamos énekét hallhatjuk és ehhez a számhoz ez a vokalizálás passzol igazán. A Salus és az Anima már szigorúbb vizekre evez, ugyanis ismét a dallamos és a hörgős énektémák váltogatják egymást ezekben a dalokban, miközben a zene újfent lenyűgözően nagyszabású.
A Gemini finom kezdését egy rendkívül intenzív téma követi filmzenés hangulatokkal fűszerezve. Az acsarkodó refrén alatt ott halljuk Szabi dallamos énekét is, ami a háttérből kiválóan erősíti az énektémát. A Luna a lemez első balladája – Szabiék mindig is erősek voltak a lírai hangulatok megteremtésében (emlékeztek még a Miserium ’Nebula Helix’ dalára, ugye?) és ez most sincs másképp – nagyon szép dal ez is, azonnal beindul rá a „belső mozi”.
Az Aureus újfent visszarántja a hallgatót a monumentalitás ösvényére, de ugyanezt teszi az Invictus (We Are From The Sky) is – remek darab mindkét dal, ez utóbbi pedig ráadásul angol nyelven csendül fel (finoman visszautalva a Miserium időkre) és ez nagyon jól áll Szabiéknak, a jövőben kérünk még ilyet.
A Caeli finom, légies, de a végére azért rendesen beszigorodó zárását még 2 bonus track követi: az In Paradisum, valamint a Lethe szimfonikus verziója, melyek szintén nem engednek a minőségből és kiválóan vezetik le ezt a remek albumot.
Kiváló a hangzás és hangszeres játék is – Kertész Márton és Kiss László „Taz” fület gyönyörködtető szólókat játszottak fel a lemezre. A dalok pedig tényleg annyira nagyívűek, hogy ezeket mindenkinek hallania kell. A Dal 2023 című tehetségkutató műsorban jelenleg is szépen menetelnek előre Szabiék, szorítsunk nekik nagyon!
További infó, hogy április 15-én debütál az új lemez címadó dala akusztikus formában a Duna TV-n.
Az ’Antarktika’ album dallistája:
01. Deus Incarnatus
02. Antarktika
03. Nocturno
04. Lethe
05. Salus
06. Anima
07. Gemini
08. Luna
09. Aureus
10. Invictus (We Are From The Sky)
11. Caeli
12. In Paradisum (Bonus Track)
13. Lethe - Symphonic Edition (Bonus Track)
Gál Endre
Fotó: Szalai-Preisz Tamás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek