Bejelentkezés

x
Search & Filters

VálaszÚt – 'Szép új világ' lemezkritika



Január 14-én jelent meg a VálaszÚt zenekar ötödik albuma, a Szép új világ, amelyen tíz dalt hallhatunk a Szebelédi Zsolt, Móczár László, Szergej Szklyárov felállású zenekartól, fogós, hard rockos alapokkal, fülbemászó dallamokkal és tartalmas, gondolatébresztő szövegekkel.
 
Éppen a napokban gondolkoztam azon, hogy a trió felállású zenekarokban mennyi felelősség és munka hárul mindhárom tagra, a VálaszÚt esetében pedig ez hatványozottan is igaz, mivel Szebelédi Zsolt egyszerre dobol és énekel, ami nem egyszerű feladat, Móczár László pedig a gitár mellett a billentyűs témákért is felel. Mindez azonban cseppet sem megy a minőség rovására, sőt, az egész kiadványt az igényesség jellemzi, ami már a külsőségekben is megmutatkozik, ugyanis egy manapság már ritkaságszámba menő klasszikus CD-tokot és kihajtható borítót kapunk, amelynek belsejében az első oldalán látható kép bontakozik ki részletesebben, a hátulján pedig egy zenekaros fotót láthatunk. A belső oldalakról emellett az is kiderül, hogy a felvételek a Retró Sziget Stúdióban készültek, a hangmérnök pedig Szántó Sándor volt, aki a végeredményt hallva igazán remek munkát végzett.
 
A lemez a címadó dallal indul, amellyel egyúttal rögtön a dolgok közepébe is vágunk: klasszikus rockos, metalos témákat hallhatunk egy jól kidolgozott szólóval, a szöveg pedig – ahogyan az a címből is sejthető – a mai kor kritikájának is tekinthető. Az ezt követő Élj a mában hamar az egyik személyes kedvencem lett a korongról: kicsit lassabb tempó, bluesos megoldások és kellemes, laza, romantikus hangulat jellemzi, így minden bizonnyal koncerteken is jól működne, az pedig kifejezetten tetszett, hogy a dob és a basszus hangsúlyosabb szerepet kapott ebben a nótában.
 
 
A Jöjjünk össze kezdése kicsit csalóka, mert az első hangok alapján szinte balladára számítanánk, azonban szerencsére hamar felpörögnek az események, Zsolt hangjában pedig itt különösen nagy lelkesedést érzek, és azt látom magam előtt, hogy alighanem széles mosollyal az arcán énekelte fel a dalt, ez a hangulat pedig a hallgatóra is hamar átragad, ráadásul a szám közepére egy olyan rész is került, amely alatt a közönség öngyújtók vagy telefonvakuk fényével világíthatja be a nézőteret, illetve, ha jól hallottam, egy basszusszólót is belecsempésztek a nótába.
 
A következő két dal, az Idebenn idegen és a Fent vagy lent számomra elsősorban a hangszerekről szól – utóbbi esetében a billentyűk is előtérbe kerülnek, méghozzá olyan formában, hogy hamar egy füstös lokál egyik szegletében érezzük magunkat, és mintha csak itt elmélkednénk az élet nagy dolgain a zenekar társaságában, és jól is esik a fülnek ez a kicsit lazább és lassabb megoldás a korábbiak után, a szöveg pedig tele van pozitív gondolatokkal, de nem tolakodó vagy klisés formában, ami szintén nagy piros pontot érdemel. Hasonló a csapásirány a Vándor esetében is, amelyben különösen megfogott a „száguldás egy életen át, a vándor feltalálja magát” sor, ami jól összecseng a zenészléttel, de egyszerűen a mindennapokra is alkalmazható, mivel talán mindenki érzett már hasonlóan. Ezt a „trilógiát” zárja le a Fegyverek fia, amelyben a zömében akusztikus megoldások mellett már egy igazi hard rockos gitárszóló is megjelenik, a dalszöveget pedig versként is el tudnám képzelni olyan soroknak köszönhetően, mint a „ha útnak indulok, reményt vetek és győzelmet aratok.”
 
Ez a kis rockos átvezetés egyfajta felvezetésnek is tekinthető, ugyanis a Nem vagyunk egyedül teljes erővel és lendülettel robban be, ami persze nem is meglepő, hiszen ebben a dalban Molnár Péter „Stula” vendégeskedik, aki mostanában az Omen sorait erősíti, de a CrazyGranatból és a Mobilmániából is ismerős lehet. Ahogy arra számítani lehet, Stula hozza a tőle megszokott erőt és lendületet, és mivel a hangja elég más karaktert képvisel, mint Zsolté, a duettes részek különösen izgalmasan szólnak. Az Élj a mában és a Fent vagy lent mellett ez a dal szólt nálam a legtöbbször a lemezről, így a magam részéről határozottan úgy gondolom, hogy jó döntés volt meghívni Stulát.
 
 
 
A Jóllakott próféták dallamáról nekem valamiért a klasszikus Bon Jovi dalok világa ugrott be, a szöveg pedig egyfajta összegzésnek és útmutatásnak tekinthető: egy olyan ember gondolatai ezek, aki látott már ezt-azt, és sok mindent megélt, így érdemes lehet odafigyelni rá. Az albumot A játék elindul zárja, amiben kis túlzással minden benne van, ami az egész anyagot jellemzi: egy ízig-vérig rockdal, amelyben megvan a kellő súly, de emellett dallamokban és érdekes zenei megoldásokban sincs hiány – utóbbit elsősorban a tempóváltások jelentik.
 
Nehéz leszűkíteni a kört, hogy kinek is ajánlanám a Szép új világ albumot, mert mindenki találhat rajta olyan dolgokat és dalokat, amelyek elnyerhetik a tetszését. Szebelédi Zsolték tényleg remek egyensúlyérzékkel dolgoztak: jutott hely a keményebb hangszeres témáknak, az ízléses gitárszólóknak, a kritikus szemléletnek, de ugyanígy a dallamoknak, az érzelmeknek és a könnyed hangulatnak is, ráadásul ha valaki hozzám hasonlóan most kezdené a mélyre hatóbb ismerkedést a VálaszÚttal, a Szép új világ erre is tökéletes lehet. Még csak az év elején járunk, de ha 2022 a továbbiakban is hasonló minőségű és színvonalú hazai kiadványokat hoz, akkor nem lehet okunk panaszra!
 
A 'Szép új világ' album dallistája:
 
01. Szép új világ
02. Élj a mában
03. Jöjjünk össze
04. Idebenn idegen
05. Fent vagy lent
06. Vándor
07. Fegyverek fia
08. Nem vagyunk egyedül
09. Jóllakott próféták
10. A játék elindul
 
 
A VálaszÚt elérhetőségei: Facebook, weboldal, YouTube 
 
Tóth Mátyás