Bejelentkezés

x
Search & Filters

gothic rock

A gothic rock (más néven goth, vagy magyarul gótikus rock) a posztpunk egy alműfaja, amely az 1970-es évek végén alakult ki. A gothic rock együttesek az angol punk-rockkal ápolt szoros kötelékből, illetve a felbukkanó posztpunk szcénákból születtek meg. A Pitchfork és az NME nevű zenei oldalak szerint a gothic zenekarok első előfutárai a JoyDivision, a Siouxsie and the Banshees, a Bauhaus és a The Cure voltak. A műfajt magát gyakran úgy határozták meg, mint egy ’80-as évekbeli punk rock mellékágat, melyet a mozgalom jelentős stílusbeli különbségei idéztek elő; a gothic rock ugyanis a punkkal ellentétben a sötét, gyakran billentyűcentrikus zenét és az introvertált, depressziós dalszövegeket részesíti előnyben. A gothic rock később annyira elterjedt, hogy létrejött belőle egy szélesebb szubkultúra, melyet önálló klubok és divat jellemez, nem beszélve a rengeteg gótikus termékről, melyek a ’80-as évek során egyre csak növelték népszerűségüket.

A stílus jellemzői, gyökerei és hatása

Simon Reynolds zenei újságíró szerint a gothic rock általános jellemzői közé sorolhatjuk a „kaszáló gitár-motívumokat, a magas hangtartományú Joy Division basszus-szólamot, ami gyakran a dallam szerepét tölti be; illetve a ritmust, ami vagy gyászénekekre hajaz, vagy egészen „törzsi jelleget ölt”. Reynolds az éneket úgy jellemezte, mint „Jim Morrison és Leonard Cohen hangjának drone-os ötvözete”. A Siouxsie and theBanshees gyakran élt az ún. „flanging” gitár effektussal, amely egyfajta rideg, harsány hangot kölcsönzött nekik, mintegy szembeszegülve pszichedelikus rockot játszó elődeikkel. Jó néhány zenekar dobgépeket alkalmazott, melyek levették a hangsúlyt az alapütemről és ritmusról.

A gothic rock rendszerint sötét témákkal dolgozik, melyeket a dalszöveg és a zene atmoszférája segítségével közvetít. A műfajra jellemző költői véna miatt a gothic rock képes irodalmi presztízsű romanticizmust, morbiditást, vallási szimbolizmust és/vagy földöntúli misztikumot komponálni a dalszövegekbe. Pár zenész, akik kezdetben befolyásolták a gothic rock kialakulóban lévő esztétikáját és szokásait, a következők: Marc Bolan, The Velvet Underground, The Doors, David Bowie, Iggy Pop és The Sex Pistols. Reynolds viszont azon a véleményen van, hogy a gothic rock letagadhatatlan keresztapja nem más, mint Alice Cooper, főleg az ő teátrális viselkedése és fekete humora miatt. Nico énekesnő 1969-es albuma, a ’TheMarble Index’ is kifejezetten nagy hatással bírt agothic rockra a későbbiekben. A gótikus rock részben azzal éri el sötét hangulatát, hogy a protopunk stílusúVelvet Underground tipikus drone-jait veszi alapul, de legalább ugyanennyi goth énekesre hatott David Bowie „mély és drámai” hangfekvése is. (A gothic rock képviselői azonban még ennél is mélyebben énekeltek). J.G. Ballard fontos példakép volt a korai gothic rock szövegírás számára; a The Birthday Party viszont főleg Arthur Rimbaud és Charles Baudelaire költők szövegeire alapozott.

1976-ban megjelent Anne Rice könyve, az Interjú a Vámpírral. Ennek főszereplője, noha sötét figura, mégis szeretetre és társaságra vágyott. A regény– DaveThompson zenei újságíró szerint – lassacskán, a szóbeszéd eszközének segítségével, egyre jobban kiszélesítette a gothic rock közönségét. A punk-rockot játszó The Damned még ugyanebben az évben indult el pályafutásán. A zenekar énekese, DaveVanian egykor sírásóként kereste a kenyerét, és ezért a nap huszonnégy órájában vámpírszerű öltözéket hordott. Brian James, az együttes gitárosa így vélekedett a jelenségről: „Más bandák koncertjein csupa összefércelt, biztosítőtűs, kényszerzubbony-szerű cuccokat viselő fickó csápolt. De ha egy Damned koncertre mentél, ott biztos, hogy a helyi temető összes lakójával találtad szembe magadat.”

Eredet és korai feljődés

A gothic kifejezést először a Velvet Underground énekesének, Nicónak a jellemzésére használták, még 1971-ben, de a szó elhangzott párszor a következő években is. A ’70-es évek végén a „gothic” főleg a JoyDivision és hasonló posztpunkegyüttesek atmoszférájának leírására illett. 1979-ben Martin Hannett úgy jellemezte a Joy Divisiont mint „gótikus hangokkal árnyalt tánczene”, és szeptemberben már a zenekar menedzsere, Tony Wilson is „gothic”-ként írta le zenéjüket a Something Else című tévéműsorban. 1980-ban a MelodyMaker című folyóirat azt írta, hogy „a JoyDivision mestere let ennek a gótikus mélabúnak.” Mikor énekesük halála után pár hónappal megjelent utolsó lemezük, a ’Closer’, a Sounds megemlítette kritikájában, hogy „a gót rock sötét vonásai uralkodnak” az anyagon. Nem sokkal később az elnevezés „szinte közhellyé nőtte ki magát” az olyan együttesek esetében, mint a Bauhaus, amely később bukkant fel a zenei élet horizontján. A kifejezést eleinte nem fogadták el „pozitív identitásként”, egészen az 1982-ben bekövetkezett mozgalomváltozásig. Mindezek mellett Simon Reynolds a The Birthday Party-t és a Killing Joke-ot is létfontosságú elő-gót zenekarokként határozza meg. Ezek az együttesek, bár a gothic előfutáraiként híresültek el, nem igazán szerették ezt a skatulyát. Adam Ant korai munkássága is nagy löketet adott a gothic rock szcénának, sőt, még a rajongók egy jelentős része is az ő ismeretségi köréből került ki.

A gothic rock a ’80-as években már szárnyalt. London 1982 júliusában megnyitotta a Batcave klubot, hogy fellépőhelyet biztosítson a mozgalom számára. Még ebben az évben történt, hogy Ian Astbury, a Southern Death Cult együttes tagja úgy írta le a Sex Gang Children rajongóit, mint „gót manók”. A Southern Death Cult egyébként az NME októberi számának címlapjára is felkerült – ők maguk is a gothic rock mozgalom ikonikus figuráivá nőtték ki magukat, miután indián kultúrából építkezve kialakították saját esztétikai stílusukat.

A mozgalom kibővítése

1983 februárjában a kialakulóban lévő irányzatot „pozitív punk”-nak nevezték az NME címlapján. A cikkben Richard North újságíró a „jelenlegi szökőár közvetlen előidézői”-ként jellemezte a Bauhaust és a Theatre of Hate-et, majd a következőt írta: „Az új pozitív punk megérkezett, és nem tartogat forradalmakról szóló üres ígéreteket, sem a rock’n’roll-, sem pedig a politika terén. Amit az irányzat felkínál számunkra, az az önmagunk megismerése; egy olyan személyes forradalom, ami egyben magával hozza a színesebb látókört, a képzelet felvillanyozását, és felrázza téli álmából a szunnyadó testet és lelket egyaránt.” Még ebben az évben gothic rock zenekarok egész hadserege tűnt fel a színen, többek között a Flesh for Lulu, Play Dead, Rubella Ballet, Gene Loves Jezebel, UK Decay, Blood and Roses, The Virgin Prunesés Ausgang.

Későbbi események

A Southern Death Cult újraalakult The Cult néven, ekkor már egy konvencionálisabb hard rock együttesként. Nyomukban a The Mission UK (melyben a The Sisters of Mercy két egykori tagja is játszott), a ’80-as évek közepére jelentősebb népszerűségre tett szert, de ugyanez elmondható a Fields of the Nephilim és az All About Eve zenekarokról is. Azok az együttesek, akiket a mai napig is a gótikus rockhoz kötnek, többek között az Alien Sex Fiend, All Living Fear, And AlsotheTrees, Balaam and the Angel, ClaytownTroupe, Dream Disciples, Feeding Fingers, Inkubus Sukkubus, Libitina, Fields of the Nephilim, Nosferatu, Rosetta Stone és Suspiria.

Gót szubkultúra

A gót szubkultúra, amely a zenei stílus kezdetével párhuzamosan jelent meg Londonban, később egész Európára és Észak-Amerikára is átterjedt az 1980-as években. Bár voltak hanyatlásai, mint pl. a ’80-as évek végén, a gothic rock több reneszánsz korszakot is megért, sőt, tovább fejlődött és sokszínűsödöttaz olyan regionális szubkultúrákban, mint a portlandi, a New Orleansi és a torontói. A gót ruházkodás főleg a 19. századi gótikus irodalom, horrorfilmek és kisebb mértékben a szado-mazo kultúra hatását mutatja magán.A szubkultúrán belüli divat az ún. deathrocktól terjed a punkon át a hermafrodita, a viktoriánus, a reneszánsz és középkori stílusú öltözetekig, de gyakran ötvözik is a fentieket, legtöbbször fekete ruhákkal, sminkkel éshajjal. Az olyan modern gótikus regények és filmek, mint Anne Rice és Poppy Z. Brite művei hatalmas hatást gyakoroltak a szubkultúra fejlődésére. A stílust továbbá olyan fikciós munkákba is beleszőtték, mint a The Crow című képregény, vagy a Vampire: The Masquerade című szerepjáték.Ez utóbbit két számítógépes játék is adaptálta.

Oldalak