A gypsy punk egy hibrid zenei stílust jelöl, amely a hagyományos roma zenét keresztezi a punk rockkal. A kifejezés eredete ismeretlen, ám a stílust már legalább 1990 óta művelik. Az egyik első olyan rockzenekar, amely ötvözte a punk és a kelet-európai zenét a Motherhead Bug volt, akik főképp a ’90-es években voltak aktívak. Az irányzat akkor vált szélesebb körben ismertté, mikor a Gogol Bordello kiadta a ’Gypsy Punks: Underdog World Strike’ című lemezüket, s az együttes frontembere, Eugene Hütz úgy jellemezte saját zenéjüket, mint egyfajta „cigány punk kabaré”. A kifejezést egy ideig támadták is, arra hivatkozva, hogy kizsákmányolja a roma kultúrát. A Gogol Bordello arra hivatkozott, hogy ez mindössze az albumuk címeként indult, melyet később a zenei sajtó kölcsönvett és meghonosított, hogy leírhassa vele az ő-, és más hasonló stílusú előadók zenéjét. Mindenesetre nem az autentikus cigányzenét próbálták más név alatt eladni.

A gypsy punk zenekarok általában a rock ütemét és hangszerelését kötik össze a tradicionális cigány hangszerekkel, mint pl. a dob, a csörgődob, a harmonika, a hegedű, a trombita és a szaxofon. Mindemellett, a cigány kultúra rendkívül változatos etnikai felépítése miatt számos együttes különböző nyelveken énekel, sőt, akár egyetlen dalon belül is gyakran váltogatják a nyelveket.