Bejelentkezés

x
Search & Filters

soft rock

A soft rock egy olyan zenei stílus, ami a rockzene technikáit – gyakran a folk és a szerzői popzene elemeivel vegyítve – úgy használja fel, hogy azzal egy mérsékeltebb tempójú, lágyabb zenét hozzon létre. A soft rock dalok témái általában a szerelem, a mindennapi élet és a kapcsolatok körül forognak. A stílust általában intenzív akusztikus gitár, zongora, szintetizátor és néha szaxofonjáték jellemzi. Ha elektromos gitár is megszólal egy-egy számban, akkor az tipikusan elhalkított és magas hangfekvésű.

Történet

Az 1960-as évek végétől kezdve lett divatos a főáramlatbeli rockot két kisebb kategóriára, hard rockra és soft rockra bontani. Az USA-ban mind a két irányzat a rádiók gyakran játszott stílusa lett. A soft rockot gyakran a folk rockból eredeztetik, mivel mindkettőre jellemző az akusztikus hangszerek használata és a dallamok, a harmóniák kiemelése.

A stílus nagy művelői között említhetjük például Carole Kinget, Cat Stevenst és James Taylort. A soft rock népszerűsége csúcsát a ’70-es évek közepe és vége-felé érte el az olyan előadókkal, mint Billy Joel, a Chicago, az America illetve a megújult Fleetwood Mac együttes, aminek ’Rumours’ nevű 1977-es albuma az egész évtized legjobb eladását tudhatta magáénak.

1977-re bizonyos rádióállomások, mint pl. a New Yorki WTFM és WYNY teljesen átálltak a soft-rock zenék sugárzására. 1980-ra azonban megváltoztak a hallgatók igényei, és ezzel párhuzamosan a rádiók adásai is (pl. a Journey zenekar is ekkor debütált a rádiókban).

A soft rock műfajt később már „kortárs felnőtt zene” vagy „könnyed zenehallgatás” elnevezéssel is illették. A kategória elődjénél sokkal célratörőbb hatást fejtett ki a közönségére.

Oldalak