A kísérleti rock vagy avantgarde rock a zene egy olyan fajtája, amely azon a rock-on alapszik, amely a műfaj alapelemeivel kísérletezik, vagy amely a közös kompozíció és előadási technikák határait feszegeti.

Az előadók szintén megkísérelhetik zenéjük egyediesítését nem megszokott ütemjelzésekkel, instrumentális hangolással, kompozíciós stílusokkal, dalszöveg-technikákkal, más zenei műfajok elemeivel, éneklési stílusokkal, hangszeres effektekkel vagy személyre szabott kísérleti zenei hangszerekkel.

Az 1960-as évek

A 60-as évek közepétől a végéig volt egy robbanásszerűen növekvő és kísérletező időszak a rockzenében. A zenekarokra az olyan szabad jazz-művészek gyakoroltak hatást, mint John Coltrane és Sun Ra, valamint az olyan avantgarde zeneszerzők, mint John Cage és Karlheinz Stockhausen. A Velvet Underground, melynek tagjai közt szerepelt Lou Reed, John Cale és Angus Maclise, és Andy Warhol-lal és LaMonte Young-gal kapcsolták össze, a minimalizmus és az avantgarde zene elemeit olvasztotta össze a standard rockdalok struktúrájával. Az indián és az arab zene hangzását szintén széles körben csodálták és átvették. Még az olyan népszerű és sikeres zenekarok is, mint a The Beatles, a The Beach Boys és a The Rolling Stones is képesek voltak beépíteni a külső és külföldi hatásokat dalaikba hatalmas rajongótáboraik feláldozása nélkül.

Howard Goodall a 20. Század Nagyjai televíziós programjában azt mondja, hogy a pop és a klasszikus technikák összekeverésével, valamint indián és elektronikus zenével történő keresztezésükkel a The Beatles felfrissítette és újra életre keltette a nyugati harmóniát. Szintén átalakították a hangstúdiókat egy élő hangzást idéző tompa dobozból egy izgalmas és tökéletesen új hangzású zenei laboratóriummá.

Egyéb fontos kísérleti zenekarok ebben a periódusban olyan együtteseket foglaltak magukba, mint a The Monks, a The Fugs, a The Godz, a Red Crayola, a Captain Beefheart és a Magic Band and The Mothers of Invention. Ezek a bandák szintén inspirálóak voltak a Plastic People of the Universe számára, amely az 1970-es években jelent meg a vasfüggöny mögött.

Az 1970-es évek

Ezen zenekarok kísérletezéseitől ihletve jött egy másik hulláma a kísérleti rockbandáknak az 1970-es évek elején. Ott volt például az úgynevezett Krautock-jelenet Németországban, amely olyan tudatot tágító bandákat foglal magában, mint az Amon Düül II és a Popol Vuh, és olyan hang-kollázs művészeket, mint a Faust, valamint a rendkívül improvizatív és szinte besorolhatatlan Can. Brio Eno egy másik fontos alakja volt, különösen a Roxy Music-ból való távozása után azért, hogy saját elképzeléseit kövesse (mely végül a “környezeti zene” kifejezésének általa történő feltalálásához vezetett). Néhány más művész ebben az időszakban, mint például David Bowie és Scott Walker, szintén elhagyta a pop-orientáltabb stílusokat dalszövegírás és előállítás kísérletének céljából. Miles Daviy korai ‘70-es évekbeli munkái közül néhány, mint például az On The Corner vagy az A Tribute To Jack Johnson közrefogta, sőt még inkább meghatározta a vonalat a fúziós jazz, a funk és a rock között. Ugyanebben az időben ott volt a már kissé kísérleti progresszív rock színterének kísérleti szárnya, magában foglalva számos olyan zenekart, akiket megihletett a korabeli klasszikus zene - a Magma, Henry Cow, az Area, az Univers Zero, és így tovább. A ‘70-es évek végén a punk rock számos kísérleti nyúlványt fejlesztett ki, melyek közül a legjelentősebb a post-punk. Ez a műfaj magában foglalt mindent a giccses punk rockerektől, mint amilyen a Pere Ubu, a The Electric Eels és a Suicide a dob-ihlette Public Image Ltd.-ig. Más punk-hajtások magukban foglelják az ipari zenét (olyan együttesekkel, mint a Cabaret Voltaire, az Einstürzende Neubauten és a Throbbing Gristle) és a No Hullám (olyan bandákkal, mint a James Chance and the Contortions és a DNA).

Az 1980-as évek

Az experimentalizmus az 1980-as években a főiskolai rock és az underground zenei életjelentős része volt. Punk és post-punk elődeitől inspirálva az olyan zenekarok, mint a Sonic Youth , a Band of Susans, és a Live Skull, akik a New York-i No Hullám színteréből származnak, a The Scene Is Now, a Negativland, a Butthole Surfers, a Beme Seed és a Dinosaur Jr. tovább növelték a rock határait a minimalizmusból és a konceptualizmusból vett hatások bemutatásával, úgy mint pop art, situationizmus és fluxus, valamint az 1980-as évek új médiakultúrájának hatásai. A ‘80-as évek végén az underground színtere a Velvet Underground és az 1960-as évek pszichedeliája által befolyásolt bandák sokaságának megjelenésnek volt tanúja, ide értve az Agitpop, az Opal, a The Pixies, a Yo La Tengo és a Big Black zenekarokat. A hardcore punk a maga DIY etikájával szintén egy nagy hatással volt az időszak számos kísérleti rock együttesére. Az 1980-as évek végére a rap is megjelent az érett kísérleti szakaszban kutatva a belekóstolás és a viselkedés lehetőségeit szociális és faji kérdésekkel. A mintázás technikája már jelen volt a popzenében az évtized nagy részében, azonban az olyan művészek, mint Kate Bush, Brian Eno és hasonlóak, tovább újítgattak egy kísérleti popzenét a mintázás technológiájának használatával. A mintázás ezen formáinak hatásai szintén segítettek, mint egy hatás a modren elektronikára. A rap hatása a kísérleti rockra hatalmas volt, hiszen sok rock zenekarra volt hatással a rap előadók ereje és innovációja, mint például a Public Enemy, a Dream Warrioirs és a Digital Underground, és arra törekedtek, hogy a rap és a hip-hop aspektusait saját zenéjükbe olvasszák, mint a Sonic Youth 1990-es “Kool Thing”-jén megjelenő Chuck D. a Public Enemyből.

Az 1990-es évek

Az underground zene elüzletiesítése az 1990-es évek első felében a jellegzetes “Alternatív” stílus megszületéséhez vezetett, amely sokrétű, eltorzított gitárokat és erőltetett férfivokálokat szerepeltetett. Az experimentalizmus, melyre jellemző volt, hogy az 1980-as évek “trutyi”-ként elutasította, a rockzenében domináns stílusként ragadt meg. Az 1980-as években a Pacifikus Észak-nyugatról származik olyan metál-, pszichedelia- és punk-befolyásolt zenekaroktól, mint például a Mudhoney, és a Mother Love Bone meg a Nirvana voltak a műfaj kiugró művészei. Hamarosan olyan zenekarok tűntek fel, mint a Pearl Jam, a Stone Temple Pilots és a Soundgarden, akik uralkodóak lettek a slágerlistákon, amíg saját műfajukban közelkerültek a behatások elfogadott listájához, és még a rock aréna elemeit is felhasználva, mint például a hosszas gitárszólók és bonyolult ütemjelzések, ami már egy lemeztelenített nem-virtuóz stílus volt. Az olyan együttesek, mint a Butthole Surfers és a Sonic Youth kihagytak sok eredeti és csiszoló elemet, és a tradicionális struktúrán belül kezdtek el dolgozni. Művészek, mint a Ween és a Redd Cross, folytatták elődeik leleményességét, kevesebb behatással, mint ahogy néhány, az 1970-es évek funk-jára utaló zenekar, mint például a Praxis tette. Az Észak-Carolina-i Mr Bungle a progresszív rock gyakorlott zenészeit kombinálta egy konfrontatív, abszurd megközelítéssel, melyet gyakran kapcsolnak össze a a No Hullámmal, az egész dalban a műfajok váltogatása által, és megszabadulva a hagyományos dal-struktúráktól.

A kilencvenes évek derekán a lo-fi mozgalom kiemelkedő tényezővé vált az új felvételi technikák otthoni felfedezésében, közvetlen a gitárokba dugva csakúgy, mint a keményen előre erősített csatornák az akusztikus hangszereknél meghozva a zajt a zenébe. A kísérleti lo-fi rockegyüttesek voltak a Sebadoh, a Guided by Voices, a Half Japanese, a Slicing Grandpa, és az Eric's Trip.

Az 1990-es évek végén számos indie-rock zenekar tért át egy post-rock-nak nevezett stílusra, melyet úgy írtak le, hogy a stílus, amely “rock hangszerelést használva gyárt nem-rock zenét”. HAbár a post-rock gyakran vezethető vissza a Slint (hardcore-punk-ihlette) ‘80-as évek végi/’90-es évek eleji munkáira és a Talk Talk (Miles Davis és a környezeti zene által befolyásolt) kései korszakára, az kifejezés a’90-es évek végéig/2000-es évek elejéig nem vált bevetté az olyan zenekarok leginkább instrumentális zenéjének leírására, mint a Mogwai, a Tortoise és a Godspeed You! Black Emperor. Mostanra a “post-rock” utalhat szinte bármilyen komplex instrumentális rock-ra, amely az indie színteréről származik; a Rachel’s finom, klasszikus-ihletésű chamber rock-jától a Godspeed You! Black Emperor masszív, fenyegető hangzású vidékeiig. Az időszak más kísérleti rock stílusai a math rock és a post-hardcore olyan zenekarokkal, mint a Shellac, a Fugazi, a Les Savy Fav. A noise (zajos) rock radikálisabbá és gyorsabbá vált az olyan zenekarokkal, mint a Melt-Banana és a Lightning Bolt. A kilencvenes évek végére néhány indie rock együttes, mint a The Notwist és az Enon a zenegyártás egy még elektronikusabb útjára lépett, új szerkezeteket fedezve fel.

A 2000-es évek

Az 1990-es évek múlásával az indie rock nem-instrumentális formái is egyre inkább kísérletivé váltak. Az újítók közül néhányat ezen a területen összekapcsoltak a Jewelled Antler-rel és az Elephant 6 kollektívával., mint például a Comets on Fire-t, Josephine Fostert, a Neutral Milk Hotel-t, a The Olivia Tremor Control-t és a Six Organs of Admittance-t. A kései kísérleti indie zenekarokhoz tartozott a Circus Devils, a Deerhoof, a Deerhunter, a The Fiery Furnaces, Kling Klang, a Liars, a Man Man, a TV on the Radio, a U.S. Maple és a Xiu Xiu. Az 1990-es években alternatív rockot játszva népszerűvé váló brit zenekar, a Radiohead, különböző zenei stílusokkal kezdett kísérletezni az ezredfordulón a Kid A albummal, és aztán 2001-ben az Amnesiac-kal. Ezek az albumok az elektronikából és a Krautock-ból merítettek ihletet, úgymint jazz és klasszikus zene, létrehozva egy radikális váltást a csapat irányában, polarizálva a kritikusokat és a rajongókat.

A kísérleti hangszerkészítő Yuri Landman számos kísérleti zenei hangszert alkotott az olyan jelentős kísérleti rock-előadóknak, mint az Enon, Jad Fair, a Liars, Lou Barlow Mauro Pawlowski és a Sonic Youth. A Neptune zenekar szintén készített számos hasonló elekronikus hangszert. Többszólamú hangzással a lassított hangzású számok felett Liam Finn egyesítette a zajos (noise) rock-hangzás szerkezetét saját énekes-dalszövegírói dalaival.

A New Weird America (Amerika Új Sorsa) mozgalom olyan bandákkal bukkant fel, mint az Animal Collective, jelenléte jól kivehető mind egy képzeletbeli 1960-as évekbeli aranykorra visszatekintésben, mind az online forgalmazás korában a rockzene számára történő iránymutatásban. Az olyan zenekarok, mint a Chicks on Speed közelítettek a korai ‘80-as évek New Wave (Új Hullám) hangzásához. A post-hardcore és az új prog. zenekarok második hullámának gyűjteménye belekóstolt az experimentalizmusba, nevezetesen a Circa Survive, a Coheed and Cambria, a Glassjaw, a The Mars Volta, a The Sound of Animals Fighting, a Thrice és a kereskedelmileg sikeres együttes, a Muse. Más kísérlet rock előadók is alakultak 2000 után, mint például a Warpaint, a Yeasayer, a Health, a Ponytail, a Pre, a The Luyas, aThese Are Powers and Women.