A Lord Of The Lost Budapesten is összeterelgette híveit (koncertbeszámoló)
Lord Of The Lost, The Raven Age, Hell Boulevard, Meteora - 2024.04.18., Barba Negra Blue Stage
Az elején leszögezném, erre a koncertre csak a kíváncsiságom hajtott ki, hogy mit is tudhatnak élőben a LOTL zenészei, Chris "Lord" Harms vezetésével, mert az utolsó feldolgozásos albumuk, a „Weapons of Mass Seduction”, és az előző „Blood & Glitter” ügyesen bekúszott hozzám a szőnyeg alatt, és onnan a hallójárataimba. Előtte bármennyire is próbálkoztam, őszintén, valahogy mindig elmentek mellettem.
A teljességhez hozzátartozik még a három bemelegítő zenekar, akiket munkahelyi elfoglaltságok miatt nem láthattam, név szerint a hazai Meteora, a Hell Boulevard, és az angol The Raven Age, azonban az utóbbi műsorából sikerült elcsíptem egy keveset. A fiatalok éppen a közönség énekeltetésénél, és videózásánál tartottak, amikor megérkeztem a Barba Negrába. Energikusan, sokgitáros attrakcióval tolták azt a 2-3 dalt, amit láthattam. Bár nekem kicsit vékonykának tűnt az énekes hangja, de a lelkesedésük az 110% volt.
Meteora
Hell Boulevard
The Raven Age
A Lord Of The Lost a márciusban indult turnéra, már Benjamin „Benji” Mundiglerrel erősített (aki eddig gitár, és színpadi technikusként dolgozott náluk), gitárokon és billentyűn segíti a még izmosabb megszólalást, és így a hattagúra bővült Lord Of The Lost dúsabb élő hangzással tudott nálunk is a színpadra lépni. Lassú, hömpölygős kezdés után már a második „Last Words” nótával odapörköltek rendesen, itt már a kicsit túlpördült billentyűs, az irokéz frizurás Gared Dirge is elkezdte furcsa - a szintetizátorára pókszerűen rácsavarodó - mozgását, ő egyébként sokat csörömpölt még a neki felállított dobokon, cineken is, végig a teljes koncert alatt. Nem voltak flitteres ruhák a színpadon, az énekes felsője, ami később lekerült róla, és a Dirge pólóján lévő csík csillámlott csak a fények játékában.
A 15 éves fennállásukat ünneplő turnén merítettek minden lemezükről, és ez a zenei turmix, a gótos/iparos/discós/metálos elegy, egész szórakoztató tud lenni így élőben. A hatásaikról nem kell említést tenni, szerintem mindenki tisztában van vele, a Rammsteint is csak azért írom ide párhuzamként, mert az ő munkásságuk azért gazdagon érezhető mind megszólalásban, mind pedig a színpadi jelenlétükben is. A zenekart alapító Chris "Lord" Harms egy igen jó frontember, ez a modoros, nem nagy hangterjedelmű éneklés pedig jól áll neki. Vinné a zenekart egymaga is a hátán, de a bőven jókedvű zenészek is sokat tudtak tenni az összképhez, mert nem az egy helyben topogás volt a jellemző rájuk. No, jó, az új tag a kis női cipellőjében azért nem sokat ugrabugrált, ő az emelvényén elgitározgatott és billentyűzött, néha egész nagyokat szólózott, de tényleg csak egyszer jött előre a fura figura, az instrumentális „Be Still and Know” előadásakor.
Érdekes, kicsit hatásvadász, néhol vadromantikus, monumentális a megszólalásuk, és előadásban is ez jellemzi a zenekart. Nagyokat tudtak ütni a keményebb zenei részekkel, de a lassabb, szállósabb dalokkal mindig kompenzálták az őrületet.
Tetszett: a „Heart for Sale” felépítése, a „Six Feet Underground” dobos szétszaggatása. A „Raining Stars”, az űrbe úszó billentyűs dallamaival, közönség énekeltető refrénjével, ez tényleg egy remek darab volt az egész estében. A „Forevermore” is megénekeltette az összegyűlteket, a „The Future of a Past Life” elején pedig egy látványos, fehér V gitárra váltott π (Pi Stoffers), és döngöltek is egy rendeset a zenészek. Innentől éreztem a hangulat emelkedését még magasabbra, érkezett az Eurovíziós, a végén nagyon jó billentyű szólóval megtolt „Blood & Glitter”. Utána egy bensőségesebb, csak gitárral kísért „Lighthouse”, és ami engem is ide vonzott, az a néhány feldolgozás dal, amelyet mindenki alaposan ismer, mivel mindenhonnan szóltak a megjelenésükkor, de a zenekar saját köntösébe bújtatta őket, és nagyon meg tudták most is dobni az egyébként sem hűvös csarnok hőfokát. Az „One Last Song” pedig stílusosan lezárta az estét, azt a két órás, intenzív előadást.
Bár ezt az unisexbe öltözős dolgot nem igazán tudom hova tenni, nem érzem, hogy több rajongót vonzanak vele, de az tény, hogy kimondottan jó szórakozás volt a hamburgi alakulat maximálisan kigondolt előadása.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Till Death Us Do Part
02. Last Words
03. Sex on Legs
04. Seven Days of Anavrin
05. Live Today
06. Heart for Sale
07. Die Tomorrow
08. Go to Hell
09. Six Feet Underground
10. We're All Created Evil
11. In Silence
12. Raining Stars
13. Loreley
14. Forevermore
15. Be Still and Know
16. Euphoria
17. For They Know Not What They Do
18. The Future of a Past Life
19. Blood & Glitter
20. Lighthouse
21. Shock to the System
22. Unstoppable
23. Bad Romance
24. One Last Song
Rici
Fotók: Bende Csaba, Varesz Fotó
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
